Artist - Társadalomban az ember dalszöveg (lyrics)
[Artist - Társadalomban az ember dalszöveg lyrics]
Minden nap gondolkozom azon, hogy
Hogy mi lesz az életemmel
Hogyha egyszer a tinta kifogy
A tollamból, nem nézek többet már a vonatról
Távolódik, látom a keletet nyugatról
Minden utcán amin járok nyomot hagyok
Minden alapot amit betolok, minőséget rakok
Érzem az életet, van téma miről írjak
Magamba építem azt is, ha mások sírnak
Szenved az ország, nincs ember, ki megmenti
Ne legyen olyan nap
Hogy a világ Mo-t elfelejti
Valamit keres a föld, de nem találja
Pengeélen táncol az embereknek a szabadsága
Ritkán könnyezik a szemem
De az érzelmet beveszem
Nekem sincs helyén az eszem
A szívemre hallgatok
Ahogy eltelnek a holnapok
Lassan emlékeztetnem kell magamat
Hogy ki vagyok
Mert csak felkelek minden reggel
Mert az óra a fejembe dalolja
Héé ember kelj fel
Így megy ez, mert ez az életnek a rendje
Boldog az az ember aki
Képes volt és megszerette
Nekem szinte minden aranyból van
Nekem a fele boldogságom a szavaitól van
Mert ő az, akivel élem az életemet minden nap
Aki ha azt mondja
Hogy szeretlek a szó a szívemre fagy
Szeretném a közelembe tudni
Vele boldogság a drog
Nem kell tűt a vénámba szúrni
És így telnek a napok el
Mindig egy kicsit az életen gondolkozok el
Az emberektől mindig egy tükörképet lopok el
Kíváncsi vagyok magamra, hogy hogy fogom fel
Az életet, kívülről, mert érzem szívből
De engem is elérnek a hatások odakintről
Refr: ()
Megkaptam, szeretem, élvezem, létezem
Két szemem, egy eszem, köszönöm az életem
A szívem, a hírem mindig rólam szólt
De néha az én sorsom is
Rongyos meg foltos volt
Ha tudnád a választ mondd
Hogy megválaszolnád
Hogy miér rosszak az emberek
Nem csak a homlokod ráncolnád
Sikátor, ja nem látok a sikertől?
Akkor miért írom az összes
Soromat a szívemből?
Nem írok olyat, ami ne lenne rám igaz
Így a hitelességem sem olvad el mint a viasz
A füsttel együtt éltem le eddig éveket
Ne csodálkozz
Ha teljesen befertőzte a véremet
Művészet a szakma, ezért művész vagyok én is
Bolondot játszok, de sokszor beüt a szép is
Nem hiszek az embereknek, se maganak
Mert az emberek általában
Maguknak is hazudnak
Piszok egy élet ez, inkább társadalom
Ígérget mindenki
Elhangzik több ezer fogadalom
Látni akarom, de nem látom a szavaknak súlyát
Az értelmet egy késsel ember
Nyugodtan szúrd át sajnállak magyarország
Hogy a híres múltadat
A politikusok letaposták
Volt Puskás, Neumann, Arany, Petőfi
Itt van négy név
Az egész mai társadalmat ledönti
Csak egy ember vagyok, 95-ös születéssel
De megbírtam én is születni tiszta szemmel
Refr: Megkaptam, szeretem, élvezem, létezem
Két szemem, egy eszem, köszönöm az életem
A szívem, a hírem mindig rólam szólt
De néha az én sorsom is
Rongyos meg foltos volt
Hogy mi lesz az életemmel
Hogyha egyszer a tinta kifogy
A tollamból, nem nézek többet már a vonatról
Távolódik, látom a keletet nyugatról
Minden utcán amin járok nyomot hagyok
Minden alapot amit betolok, minőséget rakok
Érzem az életet, van téma miről írjak
Magamba építem azt is, ha mások sírnak
Szenved az ország, nincs ember, ki megmenti
Ne legyen olyan nap
Hogy a világ Mo-t elfelejti
Valamit keres a föld, de nem találja
Pengeélen táncol az embereknek a szabadsága
Ritkán könnyezik a szemem
De az érzelmet beveszem
Nekem sincs helyén az eszem
A szívemre hallgatok
Ahogy eltelnek a holnapok
Lassan emlékeztetnem kell magamat
Hogy ki vagyok
Mert csak felkelek minden reggel
Mert az óra a fejembe dalolja
Héé ember kelj fel
Így megy ez, mert ez az életnek a rendje
Boldog az az ember aki
Képes volt és megszerette
Nekem szinte minden aranyból van
Nekem a fele boldogságom a szavaitól van
Mert ő az, akivel élem az életemet minden nap
Aki ha azt mondja
Hogy szeretlek a szó a szívemre fagy
Szeretném a közelembe tudni
Vele boldogság a drog
Nem kell tűt a vénámba szúrni
És így telnek a napok el
Mindig egy kicsit az életen gondolkozok el
Az emberektől mindig egy tükörképet lopok el
Kíváncsi vagyok magamra, hogy hogy fogom fel
Az életet, kívülről, mert érzem szívből
De engem is elérnek a hatások odakintről
Refr: ()
Megkaptam, szeretem, élvezem, létezem
Két szemem, egy eszem, köszönöm az életem
A szívem, a hírem mindig rólam szólt
De néha az én sorsom is
Rongyos meg foltos volt
Ha tudnád a választ mondd
Hogy megválaszolnád
Hogy miér rosszak az emberek
Nem csak a homlokod ráncolnád
Sikátor, ja nem látok a sikertől?
Akkor miért írom az összes
Soromat a szívemből?
Nem írok olyat, ami ne lenne rám igaz
Így a hitelességem sem olvad el mint a viasz
A füsttel együtt éltem le eddig éveket
Ne csodálkozz
Ha teljesen befertőzte a véremet
Művészet a szakma, ezért művész vagyok én is
Bolondot játszok, de sokszor beüt a szép is
Nem hiszek az embereknek, se maganak
Mert az emberek általában
Maguknak is hazudnak
Piszok egy élet ez, inkább társadalom
Ígérget mindenki
Elhangzik több ezer fogadalom
Látni akarom, de nem látom a szavaknak súlyát
Az értelmet egy késsel ember
Nyugodtan szúrd át sajnállak magyarország
Hogy a híres múltadat
A politikusok letaposták
Volt Puskás, Neumann, Arany, Petőfi
Itt van négy név
Az egész mai társadalmat ledönti
Csak egy ember vagyok, 95-ös születéssel
De megbírtam én is születni tiszta szemmel
Refr: Megkaptam, szeretem, élvezem, létezem
Két szemem, egy eszem, köszönöm az életem
A szívem, a hírem mindig rólam szólt
De néha az én sorsom is
Rongyos meg foltos volt