Artist - Hétköznapi dalszöveg (lyrics)

Csak ülök és magam elé meredek
Ez az élet milyen szép s mégis milyen meredek
Mégis honnan jövünk, mégis mi a feladat?
A fajtámnak egy halott sajnos már nem adat
A szeretetem az életbe vetem
Ne mondja meg senki, tudom
Hogy mi a jó nekem!
A világvégén ülök, ahonnan nincsen hátra
Végre minden figyelmem összpontosíthatom
A mára
Most bent vagyok a pubba italozom egymagam
És itt jövök rá
Hogy a boldogság napja nem ma van
Ne próbáld megérteni, az élet holnap más lesz
Aki ma neked a világ
Az holnap benned kárt tesz engem visz az ár
Csak ne próbálj engem megvenni
Én nem vagyok bazár!
Ahogy fel lapozom az újságot
Megnézem mi újság ott!
És számomra nem mondott semmi újdonságot!


Csak töménytelen szemét, megjelent a sorokban
A tartalom, ami fontos, porosodik a sarokban
Te is sokszor érezheted magad sarokban
De lépj tovább, holnap nem az leszek
Ki ma voltam egy ars poetica, egy versem
A szavakat festem, ilyenkor minden rendben
Mesélek az életről, hova még nem értem föl
Mindenki ember! eszedbe ne jusson
Elbújni a szégyentől
Lassan hányok a külsőktől
De tudom, annál többet kapok a belsőktől
Lefolyik, mégis tudom néha rossz az alkohol
De néha mégis jó, mert érzelmekkel kohol
Egy világot, ami fáj, ami szép, ami más
Mint kivénhedt gyönyörű arcon
Nyugodt csattanás
Nem hallok mást, csak zakatol belül
A gépezet, végül győz és a trónra felül
Az életem nem tudom merre szeretne menni
Így a jó! Nincs lekésett hajó! Csak most van
Ennyi
Ez nem slam poetry, csak sírás a világról
Erős realizmus, véleményem az imákról
Vagyis az egyházról, megbújik az ördög
Jó, hogy a vallási hovatartozásomról
Nem én döntök
Sok a szabály, amivel kettőt se
Egyet sem értek
Felteszem a kérdést? Ezek mikor éltek?
Értekezek arról, hogy az otthonom mi teszi ki
Ha ismersz, tudod
Hogy nagy részét boldogság teszi ki
Hogy engem bánt valami? azt más nem veszi ki
Belőlem a boldogságomat semmilyen féreg
Nem eszi ki csak annak élek, aminek érdemes
Ne adj nekem álomvilágot
Kérlek jöjjön a tényleges
Lépjetek tovább, az élet nem vár tovább
Megírom a versem, ez lett párom
Mosolyogj, hogy lehetne az élet ennél szebb?
Nem találok szavakat
Nincs ennél szebb részlet
Érzed? Ahogy a boldogságból kiveszem a részem
És remélem érzed, hogy újjászületett a lényem
Az élet folyik, én pedig kortyolok nagyot
Sohasem estem el eddig, bárki hagyott ott
Ki voltam eddig? Az is boldog ember volt
Nem volt holt
Csak a szabadság zenéje nem neki szólt
Nem vagyok ellenség, az életem nem lesték
A szívem tiszta, nem színezi be festék
De az életemet azt beszínezték
Ez a valóság most, nincs ebbe semmi mistake
Nincs ebben egó, az élet most egy legó
Amit úgy rakok össze és szedek szét
Mint a gyerek a dedó
Nem kell a hatalomha kell én átadom
És mindent mi eddig fontos volt nekem
Hátra hagyom csak mozogjak, legyek mozgásban
Én a békességben hiszek
Nem vagyok jó oltásban
Nem vagy a kor társam
Mert a kor nekem nem társam
Fiatal maradok, nem törik meg a hátam
Nem számít, csak mi létezik belül
Nem számít már
Hogy ki van alul vagy éppen felül
Nem vagyok rasszista, én a békét szeretem
Én inkább kezet ráztam
Minthogy kezet emeltem
A fél világ depresszáns, a másik fele éhezik
A sikerre, de mit akar, meg sem kérdezik
Nincs meg a fontosság
Mindjárt nem is vagy ember
Ha én azt tudnám, hogy a fejében mit tervel
Mindegy az eszköz már
Csak a cél lett a szent
A pénzre meg nem vagyok kíváncsi asszem
A szem, sokat lát, de nem ért meg sokat
Ez olyan mint a részeg, aki nem ivott sokat
A csöves az utcán
Onnan kerül ki a milliárdos
Hogyan férünk majd el
Ha a létszám milliárdos