ATF - Szeretni (közr. Dúcz Erzsébet) dalszöveg (lyrics)
[ATF - Szeretni közr. Dúcz Erzsébet dalszöveg lyrics]
LoT mondd, mit tennénk, ha az élet püfölne
Hányszor tet-
Tük ölbe a kezünk és nem néztünk tükörbe?
Hányszor lázadtunk, próbálva szeretni
Nem esni kómába, szólj rám, vagy nevess ki
Én mégis fájlalom, hogy hányan nőnek fel
Apa nélkül, a földről végül sok föl sem kel
- Ábrándok sártengerében úszva zárt szemmel
Utálja magát, de szeretni mást sem mer
Attól fél, hogy ismeretlen térfelet tár fel
Így ténfereg tovább, és ez éveket átszel
Mélyre megy, ameddig nem látsz el, ez páncél
Mindene magáncél, - adni nincs hátszele
- Úgy kezel, ahogy bánsz vele, ez üzlet
Nem szeret, mert nem élte meg
Hogy azzal leküzdhet
Meredélyeket, mer' veszélyek hegyormain
A léleknek formalin a szeretet
Sok mindent eldönthet, de
Nem hozhat törvényt, néha az ad legtöbbet
Kivel a legrosszabb történt
Így ad önként, így iktatja ki az önkényt
Nem lelnénk több fényt, ha megölnénk
Mer' van aki a végnél
Valaki az élete felétől
Művész vagy fizikus, a végtelen felé tör
Nem tör meg, erőt ad
Pont ez késztet feledni
Mert csak a szeretetünk az
Mi természet feletti!
Vajon nincs-e minden veszve, ha én nem
Tenném meg, amit más se tenne meg értem
Bár én érzem, bennem is van természetfeletti
De az ember úgy siet közben elkésett szeretni
Artone
Ha te én így én úgy egymástól elrabolt napok
A fogam is vacogna ott ahol ilyen adok kapok
Csak az élet, ha a biznisz-szemlélet teremti
A szívem ettől veszett meg
De még nem veszett ki
Tudom van szemfényvesztés ezernyi
De hiszem mindenkiben van természetfeletti
A szeretetet csak a szeretet teremti
És a hiányát nem tudod egy felessel lenyelni
Tekintete elől a selejtet se rejti
És úgy marad hű hogy nem eskette senki
Ha kezembe rózsaszínesen csöpög
Ujjam nyomán csak hajadba ragadt maszat marad
De aki minden szépen mint
Ócska giccseken röhög
Az éhesen majd a falat kaparja csak
De ha nem csak egy vállrándításnyit
Hiszed vagy nem hiszed hogy más is számít
Bárki bármit állít a másvilág itt
A plakátvilág falán is átvilágít
Tekintetem száz irány szívja
De csak ez ad keretet
Ha kezemet nem a vágy irányítja de a szeretet
Vajon nincs-e minden veszve Ha én nem
Tenném meg amit más se tenne meg értem
Bár én érzem bennem is van természetfeletti
De az ember úgy siet közben elkésett szeretni
Dúcz Erzsébet: Bár én érzem bennem is van
Természetfeletti de az ember úgy siet
Közben elkésett, elkésett
Szeretni mint a lélegzet
Elakadok ha elém kerül
Egy sors vagy egy sor ami ébresztget
Szeretni tanít észrevétlenül
Hányszor csak a gőgünk az akadály
Hogy lássunk - szeretni csak ha fáj -
Úgy tudunk, mert minden nap vizsgázunk
S mint a bőr és köröm között megragadt
Szürkés piszoknyom
A közöny úgy gyűlik bennem
Törött ösztönök között tipródom
De veled a szeretet rég elfeledett
Szavait kimondom örökké csak ezen lógok
Mint köldökzsinóron
Hányszor tet-
Tük ölbe a kezünk és nem néztünk tükörbe?
Hányszor lázadtunk, próbálva szeretni
Nem esni kómába, szólj rám, vagy nevess ki
Én mégis fájlalom, hogy hányan nőnek fel
Apa nélkül, a földről végül sok föl sem kel
- Ábrándok sártengerében úszva zárt szemmel
Utálja magát, de szeretni mást sem mer
Attól fél, hogy ismeretlen térfelet tár fel
Így ténfereg tovább, és ez éveket átszel
Mélyre megy, ameddig nem látsz el, ez páncél
Mindene magáncél, - adni nincs hátszele
- Úgy kezel, ahogy bánsz vele, ez üzlet
Nem szeret, mert nem élte meg
Hogy azzal leküzdhet
Meredélyeket, mer' veszélyek hegyormain
A léleknek formalin a szeretet
Sok mindent eldönthet, de
Nem hozhat törvényt, néha az ad legtöbbet
Kivel a legrosszabb történt
Így ad önként, így iktatja ki az önkényt
Nem lelnénk több fényt, ha megölnénk
Mer' van aki a végnél
Valaki az élete felétől
Művész vagy fizikus, a végtelen felé tör
Nem tör meg, erőt ad
Pont ez késztet feledni
Mert csak a szeretetünk az
Mi természet feletti!
Vajon nincs-e minden veszve, ha én nem
Tenném meg, amit más se tenne meg értem
Bár én érzem, bennem is van természetfeletti
De az ember úgy siet közben elkésett szeretni
Artone
Ha te én így én úgy egymástól elrabolt napok
A fogam is vacogna ott ahol ilyen adok kapok
Csak az élet, ha a biznisz-szemlélet teremti
A szívem ettől veszett meg
De még nem veszett ki
Tudom van szemfényvesztés ezernyi
De hiszem mindenkiben van természetfeletti
A szeretetet csak a szeretet teremti
És a hiányát nem tudod egy felessel lenyelni
Tekintete elől a selejtet se rejti
És úgy marad hű hogy nem eskette senki
Ha kezembe rózsaszínesen csöpög
Ujjam nyomán csak hajadba ragadt maszat marad
De aki minden szépen mint
Ócska giccseken röhög
Az éhesen majd a falat kaparja csak
De ha nem csak egy vállrándításnyit
Hiszed vagy nem hiszed hogy más is számít
Bárki bármit állít a másvilág itt
A plakátvilág falán is átvilágít
Tekintetem száz irány szívja
De csak ez ad keretet
Ha kezemet nem a vágy irányítja de a szeretet
Vajon nincs-e minden veszve Ha én nem
Tenném meg amit más se tenne meg értem
Bár én érzem bennem is van természetfeletti
De az ember úgy siet közben elkésett szeretni
Dúcz Erzsébet: Bár én érzem bennem is van
Természetfeletti de az ember úgy siet
Közben elkésett, elkésett
Szeretni mint a lélegzet
Elakadok ha elém kerül
Egy sors vagy egy sor ami ébresztget
Szeretni tanít észrevétlenül
Hányszor csak a gőgünk az akadály
Hogy lássunk - szeretni csak ha fáj -
Úgy tudunk, mert minden nap vizsgázunk
S mint a bőr és köröm között megragadt
Szürkés piszoknyom
A közöny úgy gyűlik bennem
Törött ösztönök között tipródom
De veled a szeretet rég elfeledett
Szavait kimondom örökké csak ezen lógok
Mint köldökzsinóron