ATF - Véletlenek dalszöveg (lyrics)
[ATF - Véletlenek dalszöveg lyrics]
Artone:
Véletlen nincsen csak kéretlen kapott
De nekem az életben ez
Valahogy mindig mélyebben hatott
A kényszerek között szétmálló napokba
Könnyedén zárkózhatok be s félálomba vonja
Az életem a félelem
Pedig az élet spontán kerek
Én a keserűt is lenyelem az
Ízetlen kis morzsák helyett
De nem ritka az ad hoc-
Kapok az ingyenes friss forráshelyek
Ezért hagyok az életemben
Istennek is mozgásteret lot
Kurva nagy tó, középen csónak
Én meg kösz szépen
Jól vagyok, csak a tetteim kötélen lógnak
Mer' én evezek ugyan, de
Ha sötét lesz holnap, vagy vihar jön fölém
Az talán több évre szól majd
A terv csak egy törékeny jóslat
Ha nem jön össze, a véletlent okoljuk
Hogy a sorsunkat megkötözte
Ki azt hiszi, mindent irányít
Még nem áll készen, hogy átvészelje azt is
Ami nem történhet másképpen
Ha az élet kissé életlenebb
Hagyd hagy jöjjenek a véletlenek
S ha végül helyére kerül
Minden képtelen kocka
Elmerengsz hogy vajon a véletlen hozta!?
Ha az élet kissé életlenebb
Hagyd hagy jöjjenek a véletlenek
S ha végül helyrekerül minden képtelen kocka
Majd kérdezheted tényleg véletlen volt-e
Lynx: A saját valóságom vesz körbe
Kietlen kánaánként negyed század pora rajta
Ilyen lett már a látkép
Bor a bajra sincs már elég
A sors kérlelhetetlen
Jót akarva keresem helyem a véletlenekben
De a párkák vezette ábránd csak a sors
Miben vakon bolyongó énem járkált valahol
Nekem derogál a direkt
A sok jogi abrakadabra
Megszokásjogommal bízom a szabadakaratba'
Artone: Nincs kötetkompozícióm mert minden
Szöveg torzó
Engem a nyelv-forma egyben tart
Bár nincs pol pozícióm
De az éneklő hímhoszteszekre tíz hosszt verek
Ha nyelv sima salakjára dísz koszt vetek
A jövőt tervekkel mint bőröd
Pirszingekkel díszíted fel
De ha allergiád lesz rá az
Arcod papírszint vesz fel
Életem fonala nem fér a
Társadalom tű fokán át
De a hitem magammal viszem
Mint hamuba sült pogácsát
Refi
Lot: Ha tehetném, a saját metszetemből
Kijönnék, mer' ez szűk
A történelemben meg az
Összes okot észrevesszük
Másképp fest a tág kép, mi meg magunkba zárva
Nem látjuk át még az
Alaprajzot: túl nagy ábra
Hatás-ellenhatás, az eleje óta mozgás van
Csak Isten tudja, merre tart
Bár jeleket szórna, hogy lássam!
Lehetek pont ma pompásan
De az én medremet most ássa
A véletlenek sodrában a keretek formabontása!
Lynx: A véletlenek
Térkép helyett ingyen navigálnak
Ezért mértéktelen hódolok minden sarki bárnak
Esélyt ad hoc adok mindent napnak, évnek
De hanyag énem részleteket is nagyban néz meg
Itt lokális a szokás is
Hogy ember ember farkasa
Ez a végtelenben elcsukló
Nemzetemnek halk szava
Opálos múltból csiszolt kristályos jövőképek
Lesz örömének a véletlenekbe
Fáradt közönségnek
Refi ()
Véletlen nincsen csak kéretlen kapott
De nekem az életben ez
Valahogy mindig mélyebben hatott
A kényszerek között szétmálló napokba
Könnyedén zárkózhatok be s félálomba vonja
Az életem a félelem
Pedig az élet spontán kerek
Én a keserűt is lenyelem az
Ízetlen kis morzsák helyett
De nem ritka az ad hoc-
Kapok az ingyenes friss forráshelyek
Ezért hagyok az életemben
Istennek is mozgásteret lot
Kurva nagy tó, középen csónak
Én meg kösz szépen
Jól vagyok, csak a tetteim kötélen lógnak
Mer' én evezek ugyan, de
Ha sötét lesz holnap, vagy vihar jön fölém
Az talán több évre szól majd
A terv csak egy törékeny jóslat
Ha nem jön össze, a véletlent okoljuk
Hogy a sorsunkat megkötözte
Ki azt hiszi, mindent irányít
Még nem áll készen, hogy átvészelje azt is
Ami nem történhet másképpen
Ha az élet kissé életlenebb
Hagyd hagy jöjjenek a véletlenek
S ha végül helyére kerül
Minden képtelen kocka
Elmerengsz hogy vajon a véletlen hozta!?
Ha az élet kissé életlenebb
Hagyd hagy jöjjenek a véletlenek
S ha végül helyrekerül minden képtelen kocka
Majd kérdezheted tényleg véletlen volt-e
Lynx: A saját valóságom vesz körbe
Kietlen kánaánként negyed század pora rajta
Ilyen lett már a látkép
Bor a bajra sincs már elég
A sors kérlelhetetlen
Jót akarva keresem helyem a véletlenekben
De a párkák vezette ábránd csak a sors
Miben vakon bolyongó énem járkált valahol
Nekem derogál a direkt
A sok jogi abrakadabra
Megszokásjogommal bízom a szabadakaratba'
Artone: Nincs kötetkompozícióm mert minden
Szöveg torzó
Engem a nyelv-forma egyben tart
Bár nincs pol pozícióm
De az éneklő hímhoszteszekre tíz hosszt verek
Ha nyelv sima salakjára dísz koszt vetek
A jövőt tervekkel mint bőröd
Pirszingekkel díszíted fel
De ha allergiád lesz rá az
Arcod papírszint vesz fel
Életem fonala nem fér a
Társadalom tű fokán át
De a hitem magammal viszem
Mint hamuba sült pogácsát
Refi
Lot: Ha tehetném, a saját metszetemből
Kijönnék, mer' ez szűk
A történelemben meg az
Összes okot észrevesszük
Másképp fest a tág kép, mi meg magunkba zárva
Nem látjuk át még az
Alaprajzot: túl nagy ábra
Hatás-ellenhatás, az eleje óta mozgás van
Csak Isten tudja, merre tart
Bár jeleket szórna, hogy lássam!
Lehetek pont ma pompásan
De az én medremet most ássa
A véletlenek sodrában a keretek formabontása!
Lynx: A véletlenek
Térkép helyett ingyen navigálnak
Ezért mértéktelen hódolok minden sarki bárnak
Esélyt ad hoc adok mindent napnak, évnek
De hanyag énem részleteket is nagyban néz meg
Itt lokális a szokás is
Hogy ember ember farkasa
Ez a végtelenben elcsukló
Nemzetemnek halk szava
Opálos múltból csiszolt kristályos jövőképek
Lesz örömének a véletlenekbe
Fáradt közönségnek
Refi ()