Bené - Hajónapló dalszöveg (lyrics)
[Bené - Hajónapló dalszöveg lyrics]
Világra tárt ablak, árad kintről
Be a melegség
Most tavasz minden újjászületik én
Meg csak szeretnék de vajon miért
Ez vajon így meddig mehet még?
Ha tehetetlen vagyok
Akkor ez ellen mit tehetnék?
Tudom, jön a sablon mondat
Hogy ne nézzek hátra
Nem ér semmit múltam lánca
Arcom mindig visszarántja
Előttem fények vannak, mögöttem meg lények
Zöld növények hívnak onnan el
Hol már tűz által égnek
El fekete szárnyak fehéreket tépnek el
Mint mikor joint-tól tépve be
Lelked árokban térdepel
Felemelkedtem a sötétségből nélküled
Azóta minden egyes napom sötétség és rémület
Egy lány, ő lenne a zene bennem
Ki ha el is tévednék
Ő megmondaná merre mentem
De akkor mi van, hogy ha együtt tévedtek el
És mit terveztetek abból ti
Semmit nem érhettek el?
Ha meghalok ne sajnálj kérlek!
De ha túl is élem mit akarsz tőlem
Hogy ha majd élek?
Valaki mondja meg, hogy miért mindig az van
Hogy akik ártanak nekem ők
Azok kik vigasztalnak?!
Vigaszt adnak közben nyugalmam ők vették el
Beszélni akarsz de te voltál, ki mennél el
Miért csak az emlék kell
Mit akarsz az emlékkel
Mit akarsz még tőlem
Ha eközben te mást szedtél fel?
Te kidobtál az útra, de ha én mondom
Hogy hagyjál az már nem tetszik, pedig
Elvileg magamra te hagytál
Akkor kellek, mikor már nem
Akarok a tiéd lenni, megint úgy alakult
Hogy a mindenből lett ismét semmi
A szerelem csak egy falatnyi gyémánt
Hiszen gyönyörű
De beletör a fog játszod a némát
Mindig elcsábít, mindig rosszul
Jössz ki belőle, szívem klasszik romantika
De lecserélted menőbbre
Lassacskán megölted szívem - jéggé dermedt
És hogy újra pumpáljon életet
Ahhoz fél év kellet
Nem hiszel sárkányokban pedig elértél egyet
Hittem becsülsz, hisz soha nem úgy volt
Hogy mit kértél meglett
Elkalandozok, vitorlát bontok a
Léleknek tengerén
Gyönyörködni már nem benned csak
A szirének énekén
Tudok hiszen csak ennyi maradt mára
Várva-vártam, hogy megbízhassak
De már megint csak másba'
Adj egy csókot és húzz le a mélybe
Úgy is régen voltam ily tartós
Ideig fent a fényben
Sötétségben érzem jobban magam
Gyertyával és kottaszóval
Okkal mondtam mindent
Mert hol te fogsz én már ott hajóztam
A lemenő napban egyre kisebb a vitorla
Távolodom de inkább ez
Mint a part menti bitófa
Minden újjászületik én meg csak szeretnék
De vajon miért
Ez vajon így meddig mehet még?
Be a melegség
Most tavasz minden újjászületik én
Meg csak szeretnék de vajon miért
Ez vajon így meddig mehet még?
Ha tehetetlen vagyok
Akkor ez ellen mit tehetnék?
Tudom, jön a sablon mondat
Hogy ne nézzek hátra
Nem ér semmit múltam lánca
Arcom mindig visszarántja
Előttem fények vannak, mögöttem meg lények
Zöld növények hívnak onnan el
Hol már tűz által égnek
El fekete szárnyak fehéreket tépnek el
Mint mikor joint-tól tépve be
Lelked árokban térdepel
Felemelkedtem a sötétségből nélküled
Azóta minden egyes napom sötétség és rémület
Egy lány, ő lenne a zene bennem
Ki ha el is tévednék
Ő megmondaná merre mentem
De akkor mi van, hogy ha együtt tévedtek el
És mit terveztetek abból ti
Semmit nem érhettek el?
Ha meghalok ne sajnálj kérlek!
De ha túl is élem mit akarsz tőlem
Hogy ha majd élek?
Valaki mondja meg, hogy miért mindig az van
Hogy akik ártanak nekem ők
Azok kik vigasztalnak?!
Vigaszt adnak közben nyugalmam ők vették el
Beszélni akarsz de te voltál, ki mennél el
Miért csak az emlék kell
Mit akarsz az emlékkel
Mit akarsz még tőlem
Ha eközben te mást szedtél fel?
Te kidobtál az útra, de ha én mondom
Hogy hagyjál az már nem tetszik, pedig
Elvileg magamra te hagytál
Akkor kellek, mikor már nem
Akarok a tiéd lenni, megint úgy alakult
Hogy a mindenből lett ismét semmi
A szerelem csak egy falatnyi gyémánt
Hiszen gyönyörű
De beletör a fog játszod a némát
Mindig elcsábít, mindig rosszul
Jössz ki belőle, szívem klasszik romantika
De lecserélted menőbbre
Lassacskán megölted szívem - jéggé dermedt
És hogy újra pumpáljon életet
Ahhoz fél év kellet
Nem hiszel sárkányokban pedig elértél egyet
Hittem becsülsz, hisz soha nem úgy volt
Hogy mit kértél meglett
Elkalandozok, vitorlát bontok a
Léleknek tengerén
Gyönyörködni már nem benned csak
A szirének énekén
Tudok hiszen csak ennyi maradt mára
Várva-vártam, hogy megbízhassak
De már megint csak másba'
Adj egy csókot és húzz le a mélybe
Úgy is régen voltam ily tartós
Ideig fent a fényben
Sötétségben érzem jobban magam
Gyertyával és kottaszóval
Okkal mondtam mindent
Mert hol te fogsz én már ott hajóztam
A lemenő napban egyre kisebb a vitorla
Távolodom de inkább ez
Mint a part menti bitófa
Minden újjászületik én meg csak szeretnék
De vajon miért
Ez vajon így meddig mehet még?