Boomduck - Álomszínház dalszöveg (lyrics)

Az életnek indultam
De úgy vélem csak álmodunk
Egy kód az agyban, mi vezérli a háborút
Amit a test folytat a háztömbökkel
Neked is jönnöd kell
Irány a pokol, akitől tudsz köszönj el, de
Kell egy közös jel, egy olyan célfelé
Ahol a távozás szerepe váltja fel az érkezést
Érre kést, kulcsra zárva titokban
A betonban egy szív dobban, ledobtam
Magamról ami feszített, majd kimondtam
A fentinek, hogy tudom
Hogy a halál lesz mi elrepít
És alkoholos filctollal húzom át
Az isten terveit, mennybe hív
De a pokol jobban ösztönöz
Azt isten pénzt ad, az ördög jobban könyörög
Hogy
Légy a barátja, mert az élet nem old meg mást
Csak halmozódik minden, közben revolvert ránt
Az isten, hogy végezzen magával meg veled


Tudva, hogy a következő álmodban
A tudat az ellenfeled, de
Tedd félre, próbáld megérteni a zárszómat
Százszónak is egy a vége, ez nem támasz
A pokolban húzom fel a fehér zászlómat
Na válassz
Ördög vagy isten? a szememben pokol
Menyország a szívben, minden darab pótol
Egy olyan álom részletet
Ami ösztönöz hogy írj tovább
Ha nem tetszik amit látsz, te kidobnád?
Vagy élnél mellette, tégy akármit én félek
Azt hittem, hogy álmodtam, de rájöttem
Hogy élek

Régebben, mindig azt reméltem
Hogy megértem, miért nem értem, de mára
Csak egy húzzá kérlek
Te is csak akkor mászol rám
Hogy ha a kurvám részeg, és ha bután nézek
Akkor biztos, átszakítom a célszalagot
Egy dobogón fogom üvölteni
Hogy én csak fényt akarok
Álmodd az életed, ez menyország vagy pokol?
Egy megoldás a szóbol
Köszisok volt már a jóbol

Újra magam előtt állok
Reméltem, hogy kiadhatom magamból
Amitől fáj, amitől talán egyszer végre
Ugyanaz maradok, mint ami voltam
A parafa táblára a szívemet tűzöm fel
Utána ülnöm kell, hogy végre megnyugodjak
Bekötöm a cipőfűzőmet
Hogy minél nagyobbat ugorjak, bele
Az eresz csatornába, amiben a könnycseppeken
Utazhatok, könnyebb neked
Még is újat hagyok, többen lesznek
Kik tudják, hogy a szivárvány
Minden esőben újra ragyog, de
A halál leendő rokonaként, hordok
Esernyőt koronaként, majd
Eljátszom amit tudtam, egy orgona részt
Az akvinkumban, csupán a tegnapból tanulva
Adtam egy árnyék szavára
Az életemet tettem fel
Arra az egyetlen gyász-éjszakára
És gondoltam csókkal távozok
A haláltól, mindez árva szándék
Ami úgy ömlik össze bennem
Mint egy várban a kártyajáték
Ez talán úgy működhet
Hogy a tömmeggel elvegyülnék
És meggyónnám minden bűnőmet
Majd egy gyors elme trükként
Eltűnnék, vagy tovább szállnék
Egy könnycseppel mint a cigi ami körbemegy
Szerteszórom a parazsat
Az asztalra csapva kiabálom
Hogy aki velem jött csak az maradhat, de
Előttem bevillan egy életkép, amin már
A lelkem is csak félrelép, egy olyan célfelé
Ahol már, csak a véletlen mi motivál
Tudom, minden szó hibás, csak bort igyál
Mert az nem jön ki a lelkünkből
Óvatos tanulság jobb ha úgy ülsz a vécére
Hogy melletted van újság, talán
Így gondolat terelőként
Megáld minket a szerető lét
És egy kósza gondolattal
Markoljuk meg a szartenger evezőjét
Szerinted, halál mennyire életszerű?
Egy olyan kérdés a válasz
Ami kettőnket éget belül
Tudod, látom a jővömet
Ahogy a lányom a térdemre ül
És a fülébe súgom
Hogy te is meghalsz egy éven belül
Majd egy angyal leszel az álomból
Kivel együtt égünk, egy olyan helyen
Ahol már többet nem kopog a léptünk
Csak a folyosó vége veri vissza
Mintha tükröződne
A fal játszik veled, és mohón vesz üldözőbe
Nem hagy pihenni
Nem ad levegőt a megállóknál
Egy olyan pillanat ez
Amit már rég megálmodtál