Boomduck - Nézz rám dalszöveg (lyrics)

Ülj le mellém ha mersz
Ne félj tőlem, nem bántalak még ma nyersz
Én már vártalak rég
Csak egy perc, tűrj el társként
Ne félj tőlem, kívánd, lásd még
Ha már bátor voltál
Miért történt volna másként?

Nézz rám! Most is zenét
Írok, szöveget Gáborral
Elárult minket a kor
Megáldott minket egy átokkal
Nem ide kellett volna születni
Ügyes, ki másnak látszik
Mint ami akkor én ügyes
Vagyok bárcsak süket volnék
Vagy üres halott szervek nélkül
Szebben épül a táj mi omlik az fáj
De van mi megtérül mondd hogy már
Nem szeretsz, élet, nem veled
Félek, hanem tőled


Én átkarollak, és a füledbe súgom, ölj meg!
Ne törj meg, ne játsz velem
Ne kelljen más lennem, pedig meg se értesz
Még azt sem tudod, hogy ki vagyok
Mégis ismerni szeretnél
Aztán majd írhatok egy levelet nektek
Egy ilyen szöveget magamnak
Ezek majd filmkockák lesznek, mire
Majd emlékszik Attila
Pár sor és egy emlék, egy barátság
Mit vetek ma este papírra
Hogy veled maradjon, gondoljál te is rám
Mert egy csavargó vagyok
Ezt Csabi is nagyon jól tudja
Mint mikor ökörködünk, a világtól
Jó messzire futva
Én érzem már, hogy durva, érzem már
Semmi nem furcsa
Csak mi, senki nem látja, mit mi
Hogy az élet egy kurva
Azt hittem, hogy mindenki tudta, hogy
Én a híd közepén állok
Látom, hogy Gábor elugrott, Én utána szállok
Mindig mondtam másoknak, legyenek
Olyanok, mint Attila, vagy Gábor
Legyenek olyanok, mint Én, meg Csabi
Kik nevetnek egy telefonszámon
Vagy két kimondott szón
Mi ugyanaz mint az első
Eltör minket egy csomó ember
De én úgy érzem, hogy ettől jobb lesz minden
Más lesz, vidámabb leszek ez látszat, én
Nyújtom feléd a kezem, édesen, úgy érzem
Hogy engem várnak a lépcsőházban újra
Bár ki úgy érzem, hogy szeret ez nem
Szerep, ezt nem a szél fújta
És nem is ereszt mint egy bicikli szelep
Rozsdás küllők ölelnek
Főétel vagyok, de halálomig ezt
Követnek voltak kik követtek
Én is nyúltam már bele a
Szarba, tartozok embereknek, tartoztam
Tartozni fogok mindig haladékot kérek, oh
Bárcsak hagynám abba az egészet
Megint alkottam ez jön ezt élvezem
Már mondom a választ
Mikor még csak úgy érzed, hogy kérdezem
Hogy adsz e haladékot
Pedig tudom a választ, ne fárassz! Mondanád
Én vagyok néha ki megtámaszt
Pedig támasz nekem is kéne
Sokszor léptem félre sokszor bántottam
Meg kit szeretek
Úgy érzem, hogy végre látom, kik
A barátaim, kik velem félnek
Én is velük félek
Együtt félünk, de mi neked halál
Az még nekünk élet kérdezték már
Hogy mért hallgatok folyton zenét
Az iskolában a folyosón
Én legyintek a válasz fölött, vissza
A fülhallgatót, aztán becsöngetnek
Fejet lehajtom mintha altatót tettek volna
Az üdítőmbe dühítőnek látszom
Hogyha szar kedvem van pedig rohadtul
Nem illek bele a világba
Csak egy csókot adnék egy virágnak
Mikor sírok a barátaim fájdalmán
Vajon ki láthat? Hát senki sokan jönnek
Kérdezni mindig, hogy mi bajom, mi bánt?
Mi történt? Én mondom semmi
A pisztolyt fölemelem
És elteszek egy töltényt a tárba
Aztán leszek a föld mély barátja egy kis
Dobozban, reménytelenül feküdnék a
Halál mellé
Ki valójában megpofozna nem is védem
Már meg magam, inkább várom, míg föloldoznak
És úgy élhetek mint egy pillangó, engem
Is elkap egy kisgyerek hálóval
Mint ahogy én tettem régen, mondanám
Hogy így legyenek, így
De inkább megyek zenét írni
Meglepem magam pár sorral elárult a kor
Megáldott minket egy átokkal na
Tűnés Gyuri szöveget írni
Zenélni újra Gáborral
És nézz rám, szünetekben szövegírás
A telefonba, kiránduláson, mindenhol
Nem vagyok más, csak öreg tintás
Fiatal ki nyáron kosarazik Attilával
Átregéli az egész nyarat ennyi
Maradt meg nekem
Ez olyan mint mikor elédraknak egy
Üres tányért
Ne! Egyél! Falatozz az emlékekből!
Aztán suli után egy telefon
Gyere Csabi! Röhögjünk már a világon!
Mondd azt, hogy mondjál mást
Míg a portás vár engem a halál kapujánál
Te nem engedsz a halál meg rámnéz

Ülj le mellém

Köszönöm anyunak, apunak, Bettinek, köszönöm
Az egész családnak, köszönöm Attilának
Hogy olyan sok nyarat együtt eltölthettünk
Köszönöm Gábornak, a sok zenélést
Köszönöm Andrásnak
Hogy együtt kosarazhattunk
Köszönöm Gézának, mindent
Habár össze vagyunk most veszve
Köszönöm Dórinak, mert ő mellém állt
Ha baj volt
Köszönöm Fruzsinak, Krisztinek, Briginek
Mert ők nagyon nagyon szeretnek és persze:
Köszönöm Ádámnak a sok bíztatást
Köszönöm Tibinek
Hogy nagyon sok mindenben segített
És köszönöm csabának
Hogy együtt csavaroghattunk
Köszönöm Zsoltinak, aki nélkül az egész
Szám nem jöhetett volna létre, sőt az egész
Lemez nem fog majd létrejönni
Előre is köszönöm köszi! Csá-csá!