Boros Marcell - Reinkarnáció dalszöveg (lyrics)
[Boros Marcell - Reinkarnáció dalszöveg lyrics]
Eldobom végre a szerepem
Én is csak önmagam akarok lenni
Érzem, hogy túl sok az ellenség
És nincs mellettem senki
Mindenki felszín alapján ítél
Ez ellen nem lehet tenni
Irigyen nézed a tévében
Amikor kezdek befele menni
Pici lépések egyet elérek
Kitüzök megint egy újabb célt
Pozitív üzenetemet a zenébe bújtatva
Nektek szórom szét
Gyerekek úgy érzem nem adok eleget
Mert még túl sok a nyújtott kéz
Zálogba berakott szívem a tietek
Mennyit akartok még? ey
Mennyit kértek még? Látod rajtam nincsen fék
Nekem otthonom a stage
Innen nézve minden szép
Végre minden a helyén látom jön felém a fény
Nem voltam más csak egy srác
Célkereszt a fején
Nézd!
Éreztem már magam úgy
Hogy elnyel a sötétség világa
Nem voltam önelégedett
És zavart a barátok hiánya
Változtattam volna rajta próbáltam, de hiába
Nem volt normális baráti köröm
Én voltam mindig a vicc tárgya
Elvettek mindent és semmim sem maradt
Néztem a többieket, hogy mi a kirakat
Bírtam még a testem, de a szívem szétszakadt
Megszűnt a remény azt hittem végleg így marad
Dalokat kezdtem írni, és
Több lettem mint egy árnyék
Tudtam, hogy nem adhatom fel
Éreztem valami vár még
Egy lapon van mindenem és veszélyes a játék
Már nem érzem úgy mint rég
Hogy téves úton járnék
Nem tartom magam hibásnak
Tényleg mindent megtettem
Elfogadtam idővel, hogy
Senki nincsen mellettem
Amíg mások bandáztak az álmaimat kergettem
Erős voltam, legyőztem a zűröket a lelkemben
Nem volt ki észre vegye
Ha segítségért kiálltok lehúztak a mélybe
Mindig rossz volt bármi csinálok
Nem számít már, boldog vagyok
Megvan, amit imádok
Tudtam, hogy eljön az időm
Egyszer addig kivárok
Változnak az idők
Én is más lettem, mint régebben
Végre jól érzem magam
Elszállt az összes félelmem
Mióta megszólítottál, tudom nincsen véletlen
Köszönöm zene, megmentettél
Nélküled nem lennék életben
Én is csak önmagam akarok lenni
Érzem, hogy túl sok az ellenség
És nincs mellettem senki
Mindenki felszín alapján ítél
Ez ellen nem lehet tenni
Irigyen nézed a tévében
Amikor kezdek befele menni
Pici lépések egyet elérek
Kitüzök megint egy újabb célt
Pozitív üzenetemet a zenébe bújtatva
Nektek szórom szét
Gyerekek úgy érzem nem adok eleget
Mert még túl sok a nyújtott kéz
Zálogba berakott szívem a tietek
Mennyit akartok még? ey
Mennyit kértek még? Látod rajtam nincsen fék
Nekem otthonom a stage
Innen nézve minden szép
Végre minden a helyén látom jön felém a fény
Nem voltam más csak egy srác
Célkereszt a fején
Nézd!
Éreztem már magam úgy
Hogy elnyel a sötétség világa
Nem voltam önelégedett
És zavart a barátok hiánya
Változtattam volna rajta próbáltam, de hiába
Nem volt normális baráti köröm
Én voltam mindig a vicc tárgya
Elvettek mindent és semmim sem maradt
Néztem a többieket, hogy mi a kirakat
Bírtam még a testem, de a szívem szétszakadt
Megszűnt a remény azt hittem végleg így marad
Dalokat kezdtem írni, és
Több lettem mint egy árnyék
Tudtam, hogy nem adhatom fel
Éreztem valami vár még
Egy lapon van mindenem és veszélyes a játék
Már nem érzem úgy mint rég
Hogy téves úton járnék
Nem tartom magam hibásnak
Tényleg mindent megtettem
Elfogadtam idővel, hogy
Senki nincsen mellettem
Amíg mások bandáztak az álmaimat kergettem
Erős voltam, legyőztem a zűröket a lelkemben
Nem volt ki észre vegye
Ha segítségért kiálltok lehúztak a mélybe
Mindig rossz volt bármi csinálok
Nem számít már, boldog vagyok
Megvan, amit imádok
Tudtam, hogy eljön az időm
Egyszer addig kivárok
Változnak az idők
Én is más lettem, mint régebben
Végre jól érzem magam
Elszállt az összes félelmem
Mióta megszólítottál, tudom nincsen véletlen
Köszönöm zene, megmentettél
Nélküled nem lennék életben