Boros Marcell - Vallomás dalszöveg (lyrics)
[Boros Marcell - Vallomás dalszöveg lyrics]
Azóta se tudom, hogy
Mért nem ment soha nekünk
Megvolt minden esély arra
Hogy boldogok legyünk
Három évig próbálkoztam
Rájöttem, hogy hiába megfogtad a szívemet
És kidobtad a kukába túlléptem már rajta, de
Ezt még elmondom neked
Irántad éreztem utoljára érzelmeket
Ami köztünk volt, az nekem jobban fáj
Mint neked de most őszinte leszek
Úgyhogy a füled hegyezd
Téged nálam jobban már
Nem fog szeretni senki így sem tudtam
Az igényeknek eleget tenni
Le szeretném szögezni
Hogy nem te vagy a hibás
Nem jöhetek be bárkinek nem ilyen a világ
Tisztán emlékszem rá, mikor szerelembe estem
Azt hittem, hogy megoldunk
Majd minden gondot ketten
Nem az alakod, hanem a szemeidet csodáltam
Majd rájössz, hogy ez mekkora
Kincs ebben a világban
Csak a létezéssel elűzted a gondjaimat
Emlékszem, hogy neked írtam első dalaimat
Azóta is őrzöm a szobám polcán egy füzetben
Úgy küzdöttem érted
Hogy a végén belegebedtem
De nem számít, mert
Hozzám túl csodálatos voltál
És saram, hogy beképzeltem a dolgokat durván
Az is ciki, hogy
Túl fiatal voltam, hogy lássam
Mennyi időt pazaroltam el amíg rád vártam
Aztán rájöttem, hogy mi az, ami nekem kijár
Megyek az utamon és a hátamon a gitár
És az életemben mindig is ott volt a zene
Csak sokáig nem tudtam
Hogy mihez kezdjek vele
A kapcsolódást mindig a lelkeddel kerestem
Melletted a hamis szerepeket mind levettem
De mondd mit ér, hogy ha
Nem én vagyok az az ember
Aki minden problémádat megoldja majd egyszer
Nem bírta már tovább
Úgyhogy feladta a rendszer
Ez a csalódás volt
Szívemnek a gyilkos fegyver
De remélem, hogy ez a dal
Eljut egyszer hozzád
Elmondtam mindent, ezután már
Nem gondolok rád tudom, hogy nem oldódik meg
Minden gondom szavakból
Viszont sokkal jobb, hogy
Ezt most kiengedtem magamból
Ennyi időn keresztük végig rossz úton jártam
Elveszítettem önmagam, ameddig rád vártam
Mért nem ment soha nekünk
Megvolt minden esély arra
Hogy boldogok legyünk
Három évig próbálkoztam
Rájöttem, hogy hiába megfogtad a szívemet
És kidobtad a kukába túlléptem már rajta, de
Ezt még elmondom neked
Irántad éreztem utoljára érzelmeket
Ami köztünk volt, az nekem jobban fáj
Mint neked de most őszinte leszek
Úgyhogy a füled hegyezd
Téged nálam jobban már
Nem fog szeretni senki így sem tudtam
Az igényeknek eleget tenni
Le szeretném szögezni
Hogy nem te vagy a hibás
Nem jöhetek be bárkinek nem ilyen a világ
Tisztán emlékszem rá, mikor szerelembe estem
Azt hittem, hogy megoldunk
Majd minden gondot ketten
Nem az alakod, hanem a szemeidet csodáltam
Majd rájössz, hogy ez mekkora
Kincs ebben a világban
Csak a létezéssel elűzted a gondjaimat
Emlékszem, hogy neked írtam első dalaimat
Azóta is őrzöm a szobám polcán egy füzetben
Úgy küzdöttem érted
Hogy a végén belegebedtem
De nem számít, mert
Hozzám túl csodálatos voltál
És saram, hogy beképzeltem a dolgokat durván
Az is ciki, hogy
Túl fiatal voltam, hogy lássam
Mennyi időt pazaroltam el amíg rád vártam
Aztán rájöttem, hogy mi az, ami nekem kijár
Megyek az utamon és a hátamon a gitár
És az életemben mindig is ott volt a zene
Csak sokáig nem tudtam
Hogy mihez kezdjek vele
A kapcsolódást mindig a lelkeddel kerestem
Melletted a hamis szerepeket mind levettem
De mondd mit ér, hogy ha
Nem én vagyok az az ember
Aki minden problémádat megoldja majd egyszer
Nem bírta már tovább
Úgyhogy feladta a rendszer
Ez a csalódás volt
Szívemnek a gyilkos fegyver
De remélem, hogy ez a dal
Eljut egyszer hozzád
Elmondtam mindent, ezután már
Nem gondolok rád tudom, hogy nem oldódik meg
Minden gondom szavakból
Viszont sokkal jobb, hogy
Ezt most kiengedtem magamból
Ennyi időn keresztük végig rossz úton jártam
Elveszítettem önmagam, ameddig rád vártam