Brigantik - Az albínó visszatér dalszöveg (lyrics)
[Brigantik - Az albínó visszatér dalszöveg lyrics]
Titus Cassius
Pigment-hiányos szívvel vegetáló emberek
Hosszú sorában fuldokolva
Döntsd el Albínó, hogy ki lépsz-e
Hogy leszel-e végre egy színes élet színésze?
Az élet egy moslék dolog, de mégis széles
És mindenki félhet
Hogy a kelleténél majd korábban végez
Hát fedezze fel önnön
Poklát és mennyországát
Ki mindezidáig csak húzta a gályát
És befogta a száját
Mert a világ egy tükör, kívül és belül
És tudatlanul nem nézhetsz bele
Mert a tükör által homályos a tudatlan szeme
Térj vissza és mutasd meg
Hogy a mocskon kívül még mi vár ránk!
Légy a kutya, aki meglátta a szivárványt!
A szíve fehér - Színekről nem beszél
Tán most célhoz ér - Az Albino visszatér
DooLeeGee
Az Albínó visszatér, vakító hófehér
A szeme tiszta vér, semmit sem hisz csak él
Soha sem volt senkije, a fájdalom szülte
El kellett mennie, a bánat elküldte
Bármit is tettek vele, ő mindig csak tűrte
Így lett az élete egyre jobban szürke
Most változás a cél, maga elé tűzte:
Az ökle legyen acél, a mozgása fürge
Jéghideg vízzel edzette testét
Keserű szájízzel várt minden estét
Sosem volt társa, de nem volt egyedül se
És egyszer, hogy lássa, valóban felkészült-e
Berakta két kezét a lángoló tűzbe
Szívéből a szemét a tátongó
Űrbe szóródott szerte szét
Ő meg csak tűrte
Mert láncait tépte szét a tűz mellett ülve
Trükkös Feliks
Cassius style-ja, Zafír komponálja
Lazy G, DooLeeGee, Feliks megpróbálja
Kiszínesíteni az életet, de belátom
Ez így nem mehet
Mert minden titkát féltve őrzi
A színesítő szerkezet
Hova nézzek, hova menjek?
Az Albínó visszatér és nem jön az ihlet
Szürkék a színek, mint egy régi filmen
Ahogy megyek az utcán nem olyan, mint régen
Hatalmasok játékszere, marionett
Bábok vagyunk
A napsütésben is csak esőt kapunk
Ezért lopunk, csalunk kipusztult a szívünk
Hogy emberek legyünk nem mondták nekünk
Hova visz az élet, hova visz a táj?
A nyár is olyan, mintha tél lenne már
A színtelen sorsnak Albínó a neve
Újra eljött és jéghideg a keze
Pigment-hiányos szívvel vegetáló emberek
Hosszú sorában fuldokolva
Döntsd el Albínó, hogy ki lépsz-e
Hogy leszel-e végre egy színes élet színésze?
Az élet egy moslék dolog, de mégis széles
És mindenki félhet
Hogy a kelleténél majd korábban végez
Hát fedezze fel önnön
Poklát és mennyországát
Ki mindezidáig csak húzta a gályát
És befogta a száját
Mert a világ egy tükör, kívül és belül
És tudatlanul nem nézhetsz bele
Mert a tükör által homályos a tudatlan szeme
Térj vissza és mutasd meg
Hogy a mocskon kívül még mi vár ránk!
Légy a kutya, aki meglátta a szivárványt!
A szíve fehér - Színekről nem beszél
Tán most célhoz ér - Az Albino visszatér
DooLeeGee
Az Albínó visszatér, vakító hófehér
A szeme tiszta vér, semmit sem hisz csak él
Soha sem volt senkije, a fájdalom szülte
El kellett mennie, a bánat elküldte
Bármit is tettek vele, ő mindig csak tűrte
Így lett az élete egyre jobban szürke
Most változás a cél, maga elé tűzte:
Az ökle legyen acél, a mozgása fürge
Jéghideg vízzel edzette testét
Keserű szájízzel várt minden estét
Sosem volt társa, de nem volt egyedül se
És egyszer, hogy lássa, valóban felkészült-e
Berakta két kezét a lángoló tűzbe
Szívéből a szemét a tátongó
Űrbe szóródott szerte szét
Ő meg csak tűrte
Mert láncait tépte szét a tűz mellett ülve
Trükkös Feliks
Cassius style-ja, Zafír komponálja
Lazy G, DooLeeGee, Feliks megpróbálja
Kiszínesíteni az életet, de belátom
Ez így nem mehet
Mert minden titkát féltve őrzi
A színesítő szerkezet
Hova nézzek, hova menjek?
Az Albínó visszatér és nem jön az ihlet
Szürkék a színek, mint egy régi filmen
Ahogy megyek az utcán nem olyan, mint régen
Hatalmasok játékszere, marionett
Bábok vagyunk
A napsütésben is csak esőt kapunk
Ezért lopunk, csalunk kipusztult a szívünk
Hogy emberek legyünk nem mondták nekünk
Hova visz az élet, hova visz a táj?
A nyár is olyan, mintha tél lenne már
A színtelen sorsnak Albínó a neve
Újra eljött és jéghideg a keze