Brigantik - Nekropolisz dalszöveg (lyrics)
[Brigantik - Nekropolisz dalszöveg lyrics]
Lazy G
Mindenki itt van, ez az utolsó vacsora
Halott városba taszított Jehova
Búcsúzik tőlem az elveszett világ
Búcsúzik tőlem valamennyi barát
Volt önzetlen hűség, árulás, bánat
De bántó szó nem hagyja el a számat
Mindaz, amit kaptam, egy nagy hazugság
Rosszul pörögtek ki nekem a kockák
Elköszön a züllött vendég
Már nincsen bennem ártó szándék
A vérembe van kódolva az ítélet
El kell mennem, és vissza soha nem térek
Volt idő, mikor maradtam volna
Hogy beállhassak közétek a sorba
Itt volt minden, amire csak vágytam
De már nem vagyok a régi
És a házam sem a házam
Ismerd fel a tömegben az arcom!
A tenyeredből eszem, a lábaidnál alszom
Kidobott a falka, nem szeret a szuka
Búcsúzik a Nekropolisz fia
Lazy G létezik-e élet a halálunk előtt?
A válaszhoz már senki nem ad erőt
Megbékélni most már nem is akarok
Én leszek majd a kitagadott fiatok
Ki tékozol, és vissza soha nem tér
A hűtlenségért megbocsátást nem kér
Csak egy lehetőséget még ebben az életben
Bizonyítékot, hogy valamikor léteztem
Bűnös vagyok, fekete a lelkem
Nem maradt már hitem, talán el is vesztem
Hiába futok, nem juthatok sehova
Halott városba taszított Jehova
De én játszom, amíg csak játszani tudok
Fogadj el olyannak, amilyen vagyok
Indulnom kell, nem maradok veled
Számomra már idegen a terep
DooLeeGee
Igen, itt van Miskolc, mindig is itt volt
Olyan ez az országban, mint egy kispolc
Mert beletuszkolnak mindenféle szemetet
Minden gondot, bajt az emberek
Itt van Doo Lee Gee, elmond sok-sok dolgot
Megvilágít nektek néhány homályos foltot
Na már most: a város piszkos és sáros
Gettókkal határos de nem is ez a káros
Inkább az a kár, hogy leállt a Vasgyár
Mert a jó munkásember a jó munkára vár
De azt már nem talál, és bizony nagy az ár
Mit megfizettünk azért, hogy bezárt a bazár
Ha úgy érzed: vége, leterülsz a földre
Mert belekerülsz az ördögi körbe
Meg vagy törve, meg vagy gyötörve
Nem tudsz belenézni többé a tükörbe
Titus Cassius
Én vagyok a búcsú, én vagyok a feledés
Fájdalom a halál, és fájdalom a születés
A házfalakra löketem a szövegem
Eltűnök innen, nem látsz többet, öregem
Megszoktam már, de néha kicsit fáj még
Hogy az emberek között én vagyok az árnyék
Aki a bűnben fogant, és
Nem kapott, csak keveset
És elvállalta a megbélyegzett szerepet
Mert rossz voltam mindig, az utcák kölyke
Aki egy utat járt csak körbe és körbe
Tévedés volt a világgal a harcom
Feladok mindent, el kell innen húznom
Aki testvérem volt, most már csak egy idegen
Mert átok ül a szívemen
És nem létezik kegyelem
Mert elfogyott a türelem
S itt már nincsen hitelem
Ismeretlen katona: ez volt itt a szerepem
Mindenki itt van, ez az utolsó vacsora
Halott városba taszított Jehova
Búcsúzik tőlem az elveszett világ
Búcsúzik tőlem valamennyi barát
Volt önzetlen hűség, árulás, bánat
De bántó szó nem hagyja el a számat
Mindaz, amit kaptam, egy nagy hazugság
Rosszul pörögtek ki nekem a kockák
Elköszön a züllött vendég
Már nincsen bennem ártó szándék
A vérembe van kódolva az ítélet
El kell mennem, és vissza soha nem térek
Volt idő, mikor maradtam volna
Hogy beállhassak közétek a sorba
Itt volt minden, amire csak vágytam
De már nem vagyok a régi
És a házam sem a házam
Ismerd fel a tömegben az arcom!
A tenyeredből eszem, a lábaidnál alszom
Kidobott a falka, nem szeret a szuka
Búcsúzik a Nekropolisz fia
Lazy G létezik-e élet a halálunk előtt?
A válaszhoz már senki nem ad erőt
Megbékélni most már nem is akarok
Én leszek majd a kitagadott fiatok
Ki tékozol, és vissza soha nem tér
A hűtlenségért megbocsátást nem kér
Csak egy lehetőséget még ebben az életben
Bizonyítékot, hogy valamikor léteztem
Bűnös vagyok, fekete a lelkem
Nem maradt már hitem, talán el is vesztem
Hiába futok, nem juthatok sehova
Halott városba taszított Jehova
De én játszom, amíg csak játszani tudok
Fogadj el olyannak, amilyen vagyok
Indulnom kell, nem maradok veled
Számomra már idegen a terep
DooLeeGee
Igen, itt van Miskolc, mindig is itt volt
Olyan ez az országban, mint egy kispolc
Mert beletuszkolnak mindenféle szemetet
Minden gondot, bajt az emberek
Itt van Doo Lee Gee, elmond sok-sok dolgot
Megvilágít nektek néhány homályos foltot
Na már most: a város piszkos és sáros
Gettókkal határos de nem is ez a káros
Inkább az a kár, hogy leállt a Vasgyár
Mert a jó munkásember a jó munkára vár
De azt már nem talál, és bizony nagy az ár
Mit megfizettünk azért, hogy bezárt a bazár
Ha úgy érzed: vége, leterülsz a földre
Mert belekerülsz az ördögi körbe
Meg vagy törve, meg vagy gyötörve
Nem tudsz belenézni többé a tükörbe
Titus Cassius
Én vagyok a búcsú, én vagyok a feledés
Fájdalom a halál, és fájdalom a születés
A házfalakra löketem a szövegem
Eltűnök innen, nem látsz többet, öregem
Megszoktam már, de néha kicsit fáj még
Hogy az emberek között én vagyok az árnyék
Aki a bűnben fogant, és
Nem kapott, csak keveset
És elvállalta a megbélyegzett szerepet
Mert rossz voltam mindig, az utcák kölyke
Aki egy utat járt csak körbe és körbe
Tévedés volt a világgal a harcom
Feladok mindent, el kell innen húznom
Aki testvérem volt, most már csak egy idegen
Mert átok ül a szívemen
És nem létezik kegyelem
Mert elfogyott a türelem
S itt már nincsen hitelem
Ismeretlen katona: ez volt itt a szerepem