Carlos - Csak veled dalszöveg (lyrics)
[Carlos - Csak veled dalszöveg lyrics]
Mindenki érezte a fájdalom nem enyhült
Rideg lett az szeretet egy őszi napon elhűlt
Feltámad a remény forró, édes kavalkád
Aludhatna nyugodtan, ha már Te sem zavarnád
Sodor az ár, másik oldal akár szakadék
Párbeszéd rég, de szívem mondja marad még
Egyedül a sok közül maradok, elfeledve
Örökké a rengetegben nélküled eltemetve
Ez a szerep nehéz, csak ártatlan áhítat
Örök szenny, mit a hazugság át itat
Te akár az ég, Én veled a felhő
Így marad az emlék üres múlt jövendő
Szenvedő eszme, változás szelével
Szélvihar söpör, őszi falevéllel
Te lettél a nap, a sötétség megszűnik
Fehér út a cél, az út végén eltűnik
Egy illat, egy arc, egy mosoly, egy kéz
Veled az élet már kerek egész
Ez nem szerepre néz, csak ártatlan áhítat
Örök szenny, mit most hazugság átitat
: Karom ölel, a helyed mindig megmarad
Évek múltán a kötelék is elszakad
Itt az idő mennem kell, nem kések
Utolsó pillantás, fejedben emlékek ()
Szerény hajlék bújj-bújj még közelebb
Ölel a sors, bár a szándék el nem enged
Feltétel nélkül szeretet egy életre
Hogy nélküled éljek elfeledett téveszme
Ő is megkérdezte szerettél-e valaha
A válaszom az, mintha egy
Folyó ki nem apadna
Örökkön-örökké ez lejáratott szójáték
Költői a hazugság egyértelmű volt már rég
Amíg bír talán, majd a sorsán alakít
Eljutunk egy pontra, hogy
Megtalál majd valakit
A szerelem elvakít, gátat sző a holdfény
Te lettél adva, Te és melléd pont Én
Körtánc az éterben, elméletben pont jó
Az elmélet elbukhat, emlék mire nincs szó
Probléma is csekély, megvan már a kapcsolat
Szeretem a szemed és szeretem az arcodat
: Karom ölel, a helyed mindig megmarad
Évek múltán a kötelék is elszakad
Itt az idő mennem kell, nem kések
Utolsó pillantás, fejedben emlékek ()
Évek múltán a papír kissé megkopott
Az érzés, ami nyom talán mára eloszlott
Felszáll minden felhő, ködös őszi reggel
A zord utcán állok rég leszegett fejjel
Visszagondolva az érzés akár kellemes
Érintés a testedhez, a légkör
Is csak szerelmes
Az szavak olykor jók, ez kifejező közlés
A tettek olykor jók, ha pozitív a döntés
Te akár az ég és Én veled a felhő
Így marad az emlék hamis múlt jövendő
Szenvedő eszme most változás szelével
Szélvihar söpör már téli falevéllel
Te lettél a Nap, a sötétség is megszűnik
Fehér út a cél, de az út végén eltűnik
Egy illat, egy arc, egy mosoly egy kéz
Veled az élet már kerek egész
: Karom ölel, a helyed mindig megmarad
Évek múltán a kötelék is elszakad
Itt az idő mennem kell, nem kések
Utolsó pillantás, fejedben emlékek ()
Rideg lett az szeretet egy őszi napon elhűlt
Feltámad a remény forró, édes kavalkád
Aludhatna nyugodtan, ha már Te sem zavarnád
Sodor az ár, másik oldal akár szakadék
Párbeszéd rég, de szívem mondja marad még
Egyedül a sok közül maradok, elfeledve
Örökké a rengetegben nélküled eltemetve
Ez a szerep nehéz, csak ártatlan áhítat
Örök szenny, mit a hazugság át itat
Te akár az ég, Én veled a felhő
Így marad az emlék üres múlt jövendő
Szenvedő eszme, változás szelével
Szélvihar söpör, őszi falevéllel
Te lettél a nap, a sötétség megszűnik
Fehér út a cél, az út végén eltűnik
Egy illat, egy arc, egy mosoly, egy kéz
Veled az élet már kerek egész
Ez nem szerepre néz, csak ártatlan áhítat
Örök szenny, mit most hazugság átitat
: Karom ölel, a helyed mindig megmarad
Évek múltán a kötelék is elszakad
Itt az idő mennem kell, nem kések
Utolsó pillantás, fejedben emlékek ()
Szerény hajlék bújj-bújj még közelebb
Ölel a sors, bár a szándék el nem enged
Feltétel nélkül szeretet egy életre
Hogy nélküled éljek elfeledett téveszme
Ő is megkérdezte szerettél-e valaha
A válaszom az, mintha egy
Folyó ki nem apadna
Örökkön-örökké ez lejáratott szójáték
Költői a hazugság egyértelmű volt már rég
Amíg bír talán, majd a sorsán alakít
Eljutunk egy pontra, hogy
Megtalál majd valakit
A szerelem elvakít, gátat sző a holdfény
Te lettél adva, Te és melléd pont Én
Körtánc az éterben, elméletben pont jó
Az elmélet elbukhat, emlék mire nincs szó
Probléma is csekély, megvan már a kapcsolat
Szeretem a szemed és szeretem az arcodat
: Karom ölel, a helyed mindig megmarad
Évek múltán a kötelék is elszakad
Itt az idő mennem kell, nem kések
Utolsó pillantás, fejedben emlékek ()
Évek múltán a papír kissé megkopott
Az érzés, ami nyom talán mára eloszlott
Felszáll minden felhő, ködös őszi reggel
A zord utcán állok rég leszegett fejjel
Visszagondolva az érzés akár kellemes
Érintés a testedhez, a légkör
Is csak szerelmes
Az szavak olykor jók, ez kifejező közlés
A tettek olykor jók, ha pozitív a döntés
Te akár az ég és Én veled a felhő
Így marad az emlék hamis múlt jövendő
Szenvedő eszme most változás szelével
Szélvihar söpör már téli falevéllel
Te lettél a Nap, a sötétség is megszűnik
Fehér út a cél, de az út végén eltűnik
Egy illat, egy arc, egy mosoly egy kéz
Veled az élet már kerek egész
: Karom ölel, a helyed mindig megmarad
Évek múltán a kötelék is elszakad
Itt az idő mennem kell, nem kések
Utolsó pillantás, fejedben emlékek ()