Carlos - Hiányzol dalszöveg (lyrics)
[Carlos - Hiányzol dalszöveg lyrics]
Írhatnék én sorokat, meg hosszú kis regényt
E helyett inkább figyeld ezt a legényt
Valami tudod nagyon nyomja a szívem
Elmondanám én de féltem a rímem
Nem lesz ez publikus barátom figyelj ide
Csak egy embernek szól
Kinek nagyon nagy a szíve
Miatta vagyok én az aki most lettem
Bocsánatot kérek, ha bármi rosszat tettem
Veled voltam mindig a jóban meg a rosszban
Kölcsönös a dolog minden egyes szóban
Átvészeltünk sok mindent tűzön
Vízen keresztül most hogy már nem látlak
Rossz nekem ez egyedül
Remélem hogy érted, kavargó kis gondom
De szeretlek én mindig éppen ezért mondom
Eltávolodtunk egymástól, én ezt már érzem
Minden veled töltött percet szeretettel nézem
Felemészt a gondolat, ha nem
Leszel már mellettem
Tudom rád számíthatok bármikor, ha felvettem
Ha egyedül lennék, vagy csak beszélgetni kéne
Hívnám már a D-t mert a G meg van már érve
Máshogy kéne mondanom, nehogy zavarba jöjjél
Ezt a zenét neked szánom, köszönöm mit tettél
Remélem hogy érzed, hogy számítasz még nekem
Bármikor a kezedbe adnám, büszkén az életem
Ezek után pláne mert hát bizalom az élet
Nem tudnék mit tenni, ha nem látnálak téged
Felemészt a bűntudat, a barátság meg éltet
Ref: Megismertem én már, köszönöm az égnek
Minden egyes percet, mit veled töltök tényleg
A prózai eszméket, a tudást amit kértek
Itt vagyok már veletek
Hát szóljon most a népnek
Megismertem én már, köszönöm az égnek
Minden egyes percet, mit veled töltök tényleg
A prózai eszméket, a tudást amit kértek
Itt vagyok már veletek
Hát szóljon most a népnek
Egy napon majd mikor te sehogy se várnál
Betoppannék én is és örülnék ha látnál
Mert én már úgy érzem ez maradt az állandó
Nincs mi megszakítaná ami kézzel fogható
Nem tudom mi történt, és őszintén nem érdekel
Ismersz már tényleg, hát fogd meg a két kezem
Nézz a szemembe bátran
Nekem már megmondhatod
A kulcsomat a szívemhez, a kezedben foghatod
Ha nem vagy benne biztos
Csak tedd fel azt a kérdést
Hogy miért pont rólad írok
És a többinek ez sértés?
Megmondhatnám tényleg
Hogy engem már nem érdekel
Hogy eljutottam odáig összeszedett évekkel
A gyertyákat már elfújhatom
A sötétséges érvekkel
Vagy csak röpke élet beli
Rosszul el sült képekkel
Ref: Megismertem én már, köszönöm az égnek
Minden egyes percet, mit veled töltök tényleg
A prózai eszméket, a tudást amit kértek
Itt vagyok már veletek
Hát szóljon most a népnek
Megismertem én már, köszönöm az égnek
Minden egyes percet, mit veled töltök tényleg
A prózai eszméket, a tudást amit kértek
Itt vagyok már veletek
Hát szóljon most a népnek
E helyett inkább figyeld ezt a legényt
Valami tudod nagyon nyomja a szívem
Elmondanám én de féltem a rímem
Nem lesz ez publikus barátom figyelj ide
Csak egy embernek szól
Kinek nagyon nagy a szíve
Miatta vagyok én az aki most lettem
Bocsánatot kérek, ha bármi rosszat tettem
Veled voltam mindig a jóban meg a rosszban
Kölcsönös a dolog minden egyes szóban
Átvészeltünk sok mindent tűzön
Vízen keresztül most hogy már nem látlak
Rossz nekem ez egyedül
Remélem hogy érted, kavargó kis gondom
De szeretlek én mindig éppen ezért mondom
Eltávolodtunk egymástól, én ezt már érzem
Minden veled töltött percet szeretettel nézem
Felemészt a gondolat, ha nem
Leszel már mellettem
Tudom rád számíthatok bármikor, ha felvettem
Ha egyedül lennék, vagy csak beszélgetni kéne
Hívnám már a D-t mert a G meg van már érve
Máshogy kéne mondanom, nehogy zavarba jöjjél
Ezt a zenét neked szánom, köszönöm mit tettél
Remélem hogy érzed, hogy számítasz még nekem
Bármikor a kezedbe adnám, büszkén az életem
Ezek után pláne mert hát bizalom az élet
Nem tudnék mit tenni, ha nem látnálak téged
Felemészt a bűntudat, a barátság meg éltet
Ref: Megismertem én már, köszönöm az égnek
Minden egyes percet, mit veled töltök tényleg
A prózai eszméket, a tudást amit kértek
Itt vagyok már veletek
Hát szóljon most a népnek
Megismertem én már, köszönöm az égnek
Minden egyes percet, mit veled töltök tényleg
A prózai eszméket, a tudást amit kértek
Itt vagyok már veletek
Hát szóljon most a népnek
Egy napon majd mikor te sehogy se várnál
Betoppannék én is és örülnék ha látnál
Mert én már úgy érzem ez maradt az állandó
Nincs mi megszakítaná ami kézzel fogható
Nem tudom mi történt, és őszintén nem érdekel
Ismersz már tényleg, hát fogd meg a két kezem
Nézz a szemembe bátran
Nekem már megmondhatod
A kulcsomat a szívemhez, a kezedben foghatod
Ha nem vagy benne biztos
Csak tedd fel azt a kérdést
Hogy miért pont rólad írok
És a többinek ez sértés?
Megmondhatnám tényleg
Hogy engem már nem érdekel
Hogy eljutottam odáig összeszedett évekkel
A gyertyákat már elfújhatom
A sötétséges érvekkel
Vagy csak röpke élet beli
Rosszul el sült képekkel
Ref: Megismertem én már, köszönöm az égnek
Minden egyes percet, mit veled töltök tényleg
A prózai eszméket, a tudást amit kértek
Itt vagyok már veletek
Hát szóljon most a népnek
Megismertem én már, köszönöm az égnek
Minden egyes percet, mit veled töltök tényleg
A prózai eszméket, a tudást amit kértek
Itt vagyok már veletek
Hát szóljon most a népnek