Credo - Egy Magyarország felé dalszöveg (lyrics)
[Credo - Egy Magyarország felé dalszöveg lyrics]
Mennek haladnak hosszú sorban
Vissza autón traktoron vagy gyalog
Egyre délcegebbek a fák hevesebb a szél
A messziről vicsorgó karszt vacog mennek
Vissza ugyan hová mehetnének
Népek éltek erre emlékük ha megkopott is
Mintha léteznének e bősz árnyalakok
Kakastejjel karvalymájjal
Megújhodott szittyákat visszaváró
Tünde érzemények árnyalatok
Hol is élhetnének
A Dél-Alföld délben tenyérnyi tükör
Délibáb-lángok üszke
Hol Európa hentereg nyaranta
Magához inti büszke udvaroncait
És keblére vonja igézi
Itt volt az ígéret földje
Amint azt most is ígéri
Azóta beborult eső ritkán esik
Csak vadbőrök bomlanak
Ha néhai pannon tengerészek
Vitorlát bontanak
Amúgy sok a belbeteg idült a nátha
Elagg a nemtő
A szív és a mentő szirénaszóra fakad
Az ünnepre is csendes utcán
Pedig közel a Balkán csak a temető
S az ihlet nő egyre hátha így könnyebb
Kimondva ezáltal feloldva
Feloldódva újabb hangnemekbe
Dal tévelyeg szomorú vasárnapok között
Délszaki kincs
Hantoknak lakói fölött permetez
Örök harmóniákkal
Talán életre kel egy talajminta
Rajta hóvirággal
De végtelen az álom
S ha ezt is elveszik a vámon
Már elalvás sincs
Sarcnak pedig marad a hozzáférhető szegénység
A Nincs de nem is bánom
Határon túlról időn túlra
Libben a képzelet oltotta túra
Szekéren kordén vagy gyalog
S ahol a batyuban is a határ van
Ott az őshazában vagyok
Meggondolatlan kilakoltatás volt az
Útra szólítás
Elhajított bumerángként hajlott a visszajövő
Süvítő önuszítás s úton minden feljövő
Három a magyar igazság
A ti csontjaitokban is őskajánok
Három királyfi indult egyikük legkisebb
Három tenger mosta partját fél országnak
Kislányból is három a negyedik legfrissebb
Egyedül ő lett jó leányanyának
A kívánságok meg szám szerint hogy mennyi
Beteljesülnek majd
Csak messzire kell értük menni
Billeg ráng a rend
Fordult az árapály ahogy a bölcső megbillent
Etelköz elvetélt
A Kánaán teje-méze visszafelé csordogál
A hegyek felszívódtak
S hegesedve szorít a mezsgye tenyérnyi lápost
Gyerekkoromban erről sokat meséltek
De mi akkor régen történt
Volt szent és halálos rügyként pattant
Üdén bomlott
Még hamvában is edzett volt a majdani virág
A Nemzet s ahogy a rémálom virradatával
Most úgy olvad eggyé a
Dél-Alföld Magna Hungáriával
Felderengenének a féltéstől
Ha a kékségtől látni lehetne
Vagy mert tényleg szépek hazák a magasban
Ahogy az eget osztják lihegve
Pedig lenn a csataláncban
Mindössze néhány család van
Még nem otthon már nem az őshazában
Csak egy közös síkon feledve
Juhodott szittyák itt-ott ingón
Mennek mendegélnek egy Magyarország felé
Megtörött porondon megtörve - lebegve
Vissza autón traktoron vagy gyalog
Egyre délcegebbek a fák hevesebb a szél
A messziről vicsorgó karszt vacog mennek
Vissza ugyan hová mehetnének
Népek éltek erre emlékük ha megkopott is
Mintha léteznének e bősz árnyalakok
Kakastejjel karvalymájjal
Megújhodott szittyákat visszaváró
Tünde érzemények árnyalatok
Hol is élhetnének
A Dél-Alföld délben tenyérnyi tükör
Délibáb-lángok üszke
Hol Európa hentereg nyaranta
Magához inti büszke udvaroncait
És keblére vonja igézi
Itt volt az ígéret földje
Amint azt most is ígéri
Azóta beborult eső ritkán esik
Csak vadbőrök bomlanak
Ha néhai pannon tengerészek
Vitorlát bontanak
Amúgy sok a belbeteg idült a nátha
Elagg a nemtő
A szív és a mentő szirénaszóra fakad
Az ünnepre is csendes utcán
Pedig közel a Balkán csak a temető
S az ihlet nő egyre hátha így könnyebb
Kimondva ezáltal feloldva
Feloldódva újabb hangnemekbe
Dal tévelyeg szomorú vasárnapok között
Délszaki kincs
Hantoknak lakói fölött permetez
Örök harmóniákkal
Talán életre kel egy talajminta
Rajta hóvirággal
De végtelen az álom
S ha ezt is elveszik a vámon
Már elalvás sincs
Sarcnak pedig marad a hozzáférhető szegénység
A Nincs de nem is bánom
Határon túlról időn túlra
Libben a képzelet oltotta túra
Szekéren kordén vagy gyalog
S ahol a batyuban is a határ van
Ott az őshazában vagyok
Meggondolatlan kilakoltatás volt az
Útra szólítás
Elhajított bumerángként hajlott a visszajövő
Süvítő önuszítás s úton minden feljövő
Három a magyar igazság
A ti csontjaitokban is őskajánok
Három királyfi indult egyikük legkisebb
Három tenger mosta partját fél országnak
Kislányból is három a negyedik legfrissebb
Egyedül ő lett jó leányanyának
A kívánságok meg szám szerint hogy mennyi
Beteljesülnek majd
Csak messzire kell értük menni
Billeg ráng a rend
Fordult az árapály ahogy a bölcső megbillent
Etelköz elvetélt
A Kánaán teje-méze visszafelé csordogál
A hegyek felszívódtak
S hegesedve szorít a mezsgye tenyérnyi lápost
Gyerekkoromban erről sokat meséltek
De mi akkor régen történt
Volt szent és halálos rügyként pattant
Üdén bomlott
Még hamvában is edzett volt a majdani virág
A Nemzet s ahogy a rémálom virradatával
Most úgy olvad eggyé a
Dél-Alföld Magna Hungáriával
Felderengenének a féltéstől
Ha a kékségtől látni lehetne
Vagy mert tényleg szépek hazák a magasban
Ahogy az eget osztják lihegve
Pedig lenn a csataláncban
Mindössze néhány család van
Még nem otthon már nem az őshazában
Csak egy közös síkon feledve
Juhodott szittyák itt-ott ingón
Mennek mendegélnek egy Magyarország felé
Megtörött porondon megtörve - lebegve