Credo - Magyar ének 1919-ben dalszöveg (lyrics)

És sorsod gyászát így zendíti meg:

Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat
S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom
Mivé tettétek az én szép hazámat?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már? - Romjaidra hullva
Lehajtom én is árva fejemet

Nemzet, mely máglyát maga gyújt magának
És sírt, vesztére, önszántából ás
Hol száműzötté lett a honfibánat
És zsarnok gőggé a honárulás, -
Hol a szabadság őrjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
Ah, rajtunk már az Isten sem segít!

Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni


Csak magyar földön és csak magyarul
Ha bűn, hogy lelket nem tudok cserélni
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull:
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S ez ott víjjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ősi rögbe:
El innen rablók, - ez az én hazám!

És leszek szégyen és leszek gyalázat
S ott égek majd minden homlokon
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istentől visszazokogom
És megfúvom majd hitem harsonáit
Hogy tesz még Isten gyönyörű csodát itt:
Bölcsővé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kéklő Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar!