Deego - Hova tartozol dalszöveg (lyrics)
[Deego - Hova tartozol dalszöveg lyrics]
Lélek mantra, regresszió a zene
Ha elfolytunk nem más depresszió jön vele
A könny vagy mosoly szerinted minek a jele
Ha érzéseket akarsz, egy ember is jár vele
Visszatartott levegő és megakadt szó
Felgyorsított rossz és elakadt jó
Az számít igazán, mit gondolsz Te magadról
Hogy döntéseket hozol-e
Csak pusztán magadtól
A tudat és a lélek kutatja, miért élek
Az érzés elkísér, rád tapad, mint a bélyeg
Az agyam egyedi, tortalaponként sok kéreg
A jóindulat bennem, míg benned csak a méreg
Hogy mit hozunk magunkkal és
Mit kaptunk az útra
Hogy úgy tekintünk a múltra
Mint egy feneketlen kútra
Ami gyerekként határoz meg kihat az életünkre
És folyton piszkál belül
Hogy vajon tévedünk-e
Foglalkozz magaddal, ápold csak a belsődet
Hagy meg másodikaknak, az állandó elsőket
Esernyőt tartok föléd, felállítom a fekvőket
De elkergetni nem tudom, helyettük a felhőket
Mondd te hova tartozol mire véget ér a nap
Megváltozol és más leszel vagy
Maradsz ugyanaz? ha?
Neked a listád meddig ér el?
Vajon már holnap lezárod vagy
Majd csak remegő kézzel
Mondd te hova tartozol, ha véget ér egy év
A tükörben te vagy, vagy már másé a kép?
Mondd, mindent megtettél mit terveztél?
Az időt lehagytad? Vagy benne elvesztél?
Ujjakat tördelünk és körmöket rágunk
Mert nem merjük kimondani azt, amire vágyunk
A külsőségek vezetnek
Ha el hisszük mit látunk de csalfa ez a kép
Így csak csalfa képpé válunk
Nézz kicsit befele, meditálj önmagadon
Másként én sem tudok meglepődni már önmagamon
Én nem rappelek neked: "a csöndet harapom"
Egyé válik veled minden öntelt haragom
Ha nem is neked írok valamit
Még a tiéd lehet
A zenét mindenki úgy éli meg
Mint egy kísérletet
Akik ismeretek nélkül hoznak meg ítéletet
Sosem érdemlik majd ki szívből a kíméletet
Hogy kémia vagy más nem változtat a lényegen
Apró pontok vagyunk, pumpál bennünk a lételem
Mint vérplazmák a vénában sodródunk az éveken
Lesüllyedünk néha, de kimászunk a lékeken
De kimászunk a lékeken… ref x2
Én Látom, amit érzek mert mindig befele nézek
Néha kicsi vagyok egy megtört lélek
Máskor magamba alig férek
Ha elfolytunk nem más depresszió jön vele
A könny vagy mosoly szerinted minek a jele
Ha érzéseket akarsz, egy ember is jár vele
Visszatartott levegő és megakadt szó
Felgyorsított rossz és elakadt jó
Az számít igazán, mit gondolsz Te magadról
Hogy döntéseket hozol-e
Csak pusztán magadtól
A tudat és a lélek kutatja, miért élek
Az érzés elkísér, rád tapad, mint a bélyeg
Az agyam egyedi, tortalaponként sok kéreg
A jóindulat bennem, míg benned csak a méreg
Hogy mit hozunk magunkkal és
Mit kaptunk az útra
Hogy úgy tekintünk a múltra
Mint egy feneketlen kútra
Ami gyerekként határoz meg kihat az életünkre
És folyton piszkál belül
Hogy vajon tévedünk-e
Foglalkozz magaddal, ápold csak a belsődet
Hagy meg másodikaknak, az állandó elsőket
Esernyőt tartok föléd, felállítom a fekvőket
De elkergetni nem tudom, helyettük a felhőket
Mondd te hova tartozol mire véget ér a nap
Megváltozol és más leszel vagy
Maradsz ugyanaz? ha?
Neked a listád meddig ér el?
Vajon már holnap lezárod vagy
Majd csak remegő kézzel
Mondd te hova tartozol, ha véget ér egy év
A tükörben te vagy, vagy már másé a kép?
Mondd, mindent megtettél mit terveztél?
Az időt lehagytad? Vagy benne elvesztél?
Ujjakat tördelünk és körmöket rágunk
Mert nem merjük kimondani azt, amire vágyunk
A külsőségek vezetnek
Ha el hisszük mit látunk de csalfa ez a kép
Így csak csalfa képpé válunk
Nézz kicsit befele, meditálj önmagadon
Másként én sem tudok meglepődni már önmagamon
Én nem rappelek neked: "a csöndet harapom"
Egyé válik veled minden öntelt haragom
Ha nem is neked írok valamit
Még a tiéd lehet
A zenét mindenki úgy éli meg
Mint egy kísérletet
Akik ismeretek nélkül hoznak meg ítéletet
Sosem érdemlik majd ki szívből a kíméletet
Hogy kémia vagy más nem változtat a lényegen
Apró pontok vagyunk, pumpál bennünk a lételem
Mint vérplazmák a vénában sodródunk az éveken
Lesüllyedünk néha, de kimászunk a lékeken
De kimászunk a lékeken… ref x2
Én Látom, amit érzek mert mindig befele nézek
Néha kicsi vagyok egy megtört lélek
Máskor magamba alig férek