Deego - Tendál dalszöveg (lyrics)
[Deego - Tendál dalszöveg lyrics]
Az ember csak megy amíg meg nem áll
A pofánkat jártatjuk folyton
A szánk az be nem áll
Újabbnál újabb feladatok
Mire delegál az élet minket
Mindenki minden nap csak referál
Egyre több az elveszett lélek, a degenerált
Aki a csorda után megy, tömegeket preferál
Én vagyok a vezér, azaz a generális
Belülről támadok mindenkit, mint a hererák
A D az ilyen kölyök, mindenbe beleáll
Ha nagy az arcotok a semmire
Ez már csak velejár
Jó lenne, ha eljönne végre a csere már
Egyszer gondoljatok végre tényleg bele már
Az tudja igazán csak, aki belelát
Hányszor törte bele mindegyik már a derekát
Emiatt jár ki neki, nekem a szerenád
Mert aki minden szarral szembemegy
Csak az a renegát
A zene régóta már másfele tendál
Aki bealszik, lemarad, rá ugyan ő nem vár
A színpad foglalt, neked marad a szertár
Már rám tapad jó régóta a sok szempár
De amíg a nap süt rátok, én lent a hóban
Mert értékeket rejtek el minden szóban
A siker nem érdekelt soha, maradok józan
Attól, hogy ismersz
Még nem tudsz te semmit rólam
Csak gyűjtöm magam köré a barátokat
Így kerülhetem csak el a negatív hatásokat
A klasszikust imádom
Nem feszegetek határokat
De nem fogadom el bárkitől a tanácsokat
A rappem termőföld, feléleszt hajtásokat
Anyátok anyátok helyett pótolja apátokat
Nem bagatellizáltam el soha a hatásomat
Nem véletlenül tettem tele már hangárokat
Figyelj, a Bunker szórja szét
A titkos adásokat
Bejár minden telepet és a lakásokat
A basszus megremeg, szétrázza a garázsokat
Mindenki fedezékbe, innen mérem a csapásokat
Tisztelek minden öreg sulist, a tanárokat
Minden becsületes embert és a galádokat
A testem elhagyom majd végül és a családomat
A végén az angyalok nekem fújják a fanfárokat
A zene olyan hit amit mindenki vall
Mégsem értik, amit mondok
Mert nem mindegyik hall
Én viszem a zászlót, mindegy meddig tart
Megfogom mindegyik kart
Amitől mindegyik tart
A zene régóta már másfele tendál
Aki bealszik, lemarad, rá ugyan ő nem vár
A színpad foglalt, neked marad a szertár
Már rám tapad jó régóta a sok szempár
De amíg a nap süt rátok, én lent a hóban
Mert értékeket rejtek el minden szóban
A siker nem érdekelt soha, maradok józan
Attól, hogy ismersz
Még nem tudsz te semmit rólam
A pofánkat jártatjuk folyton
A szánk az be nem áll
Újabbnál újabb feladatok
Mire delegál az élet minket
Mindenki minden nap csak referál
Egyre több az elveszett lélek, a degenerált
Aki a csorda után megy, tömegeket preferál
Én vagyok a vezér, azaz a generális
Belülről támadok mindenkit, mint a hererák
A D az ilyen kölyök, mindenbe beleáll
Ha nagy az arcotok a semmire
Ez már csak velejár
Jó lenne, ha eljönne végre a csere már
Egyszer gondoljatok végre tényleg bele már
Az tudja igazán csak, aki belelát
Hányszor törte bele mindegyik már a derekát
Emiatt jár ki neki, nekem a szerenád
Mert aki minden szarral szembemegy
Csak az a renegát
A zene régóta már másfele tendál
Aki bealszik, lemarad, rá ugyan ő nem vár
A színpad foglalt, neked marad a szertár
Már rám tapad jó régóta a sok szempár
De amíg a nap süt rátok, én lent a hóban
Mert értékeket rejtek el minden szóban
A siker nem érdekelt soha, maradok józan
Attól, hogy ismersz
Még nem tudsz te semmit rólam
Csak gyűjtöm magam köré a barátokat
Így kerülhetem csak el a negatív hatásokat
A klasszikust imádom
Nem feszegetek határokat
De nem fogadom el bárkitől a tanácsokat
A rappem termőföld, feléleszt hajtásokat
Anyátok anyátok helyett pótolja apátokat
Nem bagatellizáltam el soha a hatásomat
Nem véletlenül tettem tele már hangárokat
Figyelj, a Bunker szórja szét
A titkos adásokat
Bejár minden telepet és a lakásokat
A basszus megremeg, szétrázza a garázsokat
Mindenki fedezékbe, innen mérem a csapásokat
Tisztelek minden öreg sulist, a tanárokat
Minden becsületes embert és a galádokat
A testem elhagyom majd végül és a családomat
A végén az angyalok nekem fújják a fanfárokat
A zene olyan hit amit mindenki vall
Mégsem értik, amit mondok
Mert nem mindegyik hall
Én viszem a zászlót, mindegy meddig tart
Megfogom mindegyik kart
Amitől mindegyik tart
A zene régóta már másfele tendál
Aki bealszik, lemarad, rá ugyan ő nem vár
A színpad foglalt, neked marad a szertár
Már rám tapad jó régóta a sok szempár
De amíg a nap süt rátok, én lent a hóban
Mert értékeket rejtek el minden szóban
A siker nem érdekelt soha, maradok józan
Attól, hogy ismersz
Még nem tudsz te semmit rólam