Deego - Vadászat az angyalokra (közr. Rich-Zed) dalszöveg (lyrics)
[Deego - Vadászat az angyalokra közr. Rich-Zed dalszöveg lyrics]
Rich-Zed
Mielőtt lenéznék, még utoljára
Meglövöm az angyalokat
Mert fonalam, nem volt mézes
Hanem szalmafonat
Nem volt kéjes-édes, hanem kemény és szikár
A szél már arcomba fúj
Miközben egész testem zihál
A gondolat már csíraként
Beinjektálódott agyamba
Lépésről lépésre haladva készülök
Halálos kalandra
Elborult pillanat, tompaság: a végső stádium
Agyamban az áfium úgy hat, mint a rádium
Észrevétlenül megmérgez
Nincs közöm már a Léthez
A végső fényhez érve a kép
Csak egy véres pép lesz
Többé meg nem sértesz bájitalba
Félig mártott nyiladdal
Többé nem játszadozol kiégett
Elfásult fiaddal
Minden gondolatom profán, parittyámmal
Én lőlek pofán, s nézem
Ahogy a Pufók Angyal homlokán vér csordogál
Ez kellett Neked? Ezért áltattál, hitegettél?
Tán azért teszed ezt
Mert magad egy gnómnak sikeredtél?
Hobbiból törsz össze lelkeket
Mert Neked nem lehet olyan pátoszi érzésed
Melytől elhessenthetsz felleget?
Irigy vagy? Féltékeny? Bár, Te azt mondod
Érzékeny de akkor miért nem
Részesültél hasonló élményben?
Csak magányosan repkedsz a
Légtérben és nyílazgatsz?
A saját kényed kedve
Szerint mindenkit szívatgatsz?
Kéjesen pimasz vagy
De bennem emberedre találtál
Akárhány nyilat lőnél rám
Rich-Zed nem szamár már
Nem dőlök be trükködnek
Nem leszek a játszótársad
S tanúja lehetsz egy
Teljes, lényegi átváltozásnak
Melyben metamorfizálok fizikálisból
Spirituálisba már nem tarthatsz vissza
Agyam már halálosan tiszta
Egy újabb nyíl mi nekem?
Nem kell, hogy kivegyem
Mert ahová készülök, nem
Kell, legyen sikerem
Hiszen még utoljára meglövöm az angyalokat
Mert fonalam, nem volt mézes
Hanem szalmafonat
Nem volt kéjes-édes, hanem kemény és szikár
A szél már arcomba fúj
Miközben egész testem zihál
Deego
Angyalok, ördögök angyalok, Rich-Zed
Az utolsó perc
Érdekek körök ördögök angyalok
Rám szövi hálóját az éj akár egy pók
Testem háló bábban sorvad szétrág a só
Szét vág a szó minden mit mondtatok
Mikor percek vannak hátra
Megszűnnek a holnapok
Mostantól éhezik aki eddig jóllakott
Mindenki egy helyen mit számít már
Hogy ki hol lakott
Ki hogy kapott én állnék tovább
Szeretnék futni menni vagy lépni
Kérlek téged bárki vagy bármit adj
Elfogadom csak állni hagyj
Hagyj állni még kérlek
Én lenyelnék bármilyen mérget
Megennék bármilyen férget
Csak hagyj állni még kérlek
Ha nem hát nem így döntöttél taszíts el
Mint egy olcsó giccsel rajta csak vakíts el
Fogd meg a kezeim az ereim szakítsd fel
Elfolyik vérem kérlek most lazíts el
Töröld az emlékeim akár egy adatot
Vegyél el minden értéket ami megadatott
Csonkíts meg keresztezd útjaim
Mint mikor egy zongoristának
Eltördelnék az ujjait
Úgy teszel velem úgy leszel
Velem mint egy daganat
Mint az agyalatti szférában
Átható halálfélelem
Talán élvezed? Hogy az utolsó percben
Megalázkodva másszak előtted a térdemen
Előtted? hisz nyilaid előtted nincs
A tarsolyodban több mégis rám száll a köd
Mégis rám vár a dög szag a por a gödör
Az osztag ki messze visz
Ráfekszem a szélre néznek a szentek is
Ördög voltam de ember is lásd te is kérlek!
Ég veled!
Mielőtt lenéznék, még utoljára
Meglövöm az angyalokat
Mert fonalam, nem volt mézes
Hanem szalmafonat
Nem volt kéjes-édes, hanem kemény és szikár
A szél már arcomba fúj
Miközben egész testem zihál
A gondolat már csíraként
Beinjektálódott agyamba
Lépésről lépésre haladva készülök
Halálos kalandra
Elborult pillanat, tompaság: a végső stádium
Agyamban az áfium úgy hat, mint a rádium
Észrevétlenül megmérgez
Nincs közöm már a Léthez
A végső fényhez érve a kép
Csak egy véres pép lesz
Többé meg nem sértesz bájitalba
Félig mártott nyiladdal
Többé nem játszadozol kiégett
Elfásult fiaddal
Minden gondolatom profán, parittyámmal
Én lőlek pofán, s nézem
Ahogy a Pufók Angyal homlokán vér csordogál
Ez kellett Neked? Ezért áltattál, hitegettél?
Tán azért teszed ezt
Mert magad egy gnómnak sikeredtél?
Hobbiból törsz össze lelkeket
Mert Neked nem lehet olyan pátoszi érzésed
Melytől elhessenthetsz felleget?
Irigy vagy? Féltékeny? Bár, Te azt mondod
Érzékeny de akkor miért nem
Részesültél hasonló élményben?
Csak magányosan repkedsz a
Légtérben és nyílazgatsz?
A saját kényed kedve
Szerint mindenkit szívatgatsz?
Kéjesen pimasz vagy
De bennem emberedre találtál
Akárhány nyilat lőnél rám
Rich-Zed nem szamár már
Nem dőlök be trükködnek
Nem leszek a játszótársad
S tanúja lehetsz egy
Teljes, lényegi átváltozásnak
Melyben metamorfizálok fizikálisból
Spirituálisba már nem tarthatsz vissza
Agyam már halálosan tiszta
Egy újabb nyíl mi nekem?
Nem kell, hogy kivegyem
Mert ahová készülök, nem
Kell, legyen sikerem
Hiszen még utoljára meglövöm az angyalokat
Mert fonalam, nem volt mézes
Hanem szalmafonat
Nem volt kéjes-édes, hanem kemény és szikár
A szél már arcomba fúj
Miközben egész testem zihál
Deego
Angyalok, ördögök angyalok, Rich-Zed
Az utolsó perc
Érdekek körök ördögök angyalok
Rám szövi hálóját az éj akár egy pók
Testem háló bábban sorvad szétrág a só
Szét vág a szó minden mit mondtatok
Mikor percek vannak hátra
Megszűnnek a holnapok
Mostantól éhezik aki eddig jóllakott
Mindenki egy helyen mit számít már
Hogy ki hol lakott
Ki hogy kapott én állnék tovább
Szeretnék futni menni vagy lépni
Kérlek téged bárki vagy bármit adj
Elfogadom csak állni hagyj
Hagyj állni még kérlek
Én lenyelnék bármilyen mérget
Megennék bármilyen férget
Csak hagyj állni még kérlek
Ha nem hát nem így döntöttél taszíts el
Mint egy olcsó giccsel rajta csak vakíts el
Fogd meg a kezeim az ereim szakítsd fel
Elfolyik vérem kérlek most lazíts el
Töröld az emlékeim akár egy adatot
Vegyél el minden értéket ami megadatott
Csonkíts meg keresztezd útjaim
Mint mikor egy zongoristának
Eltördelnék az ujjait
Úgy teszel velem úgy leszel
Velem mint egy daganat
Mint az agyalatti szférában
Átható halálfélelem
Talán élvezed? Hogy az utolsó percben
Megalázkodva másszak előtted a térdemen
Előtted? hisz nyilaid előtted nincs
A tarsolyodban több mégis rám száll a köd
Mégis rám vár a dög szag a por a gödör
Az osztag ki messze visz
Ráfekszem a szélre néznek a szentek is
Ördög voltam de ember is lásd te is kérlek!
Ég veled!