Deego - Élj! dalszöveg (lyrics)
[Deego - Élj! dalszöveg lyrics]
Hányszor játszod le utólag mit hogyan tennél
Hogyha újra választhatnál, tényleg odamennél
Másokat nézve úgy érzed, hogy jobb vagy ennél
De ha a cipőjükben járnál Te is olyan lennél
Mint ők, mások vagyunk mégis egyek
Alul a tűz ami éget felül
Pedig várnak a mennyek
Mi a kettő közé ragadtunk
És mindig attól függ
Hogy éppen melyiknél válik be
Minden apró trükk
Végig egyedül vagyunk, csak sokan elkísérnek
Az úton minden rossztól végig megkímélnek
A kedvesség, önzetlenség centijének
Az ad értelmet sokaknak
Hogy épp meddig élnek
Lángok, felvillanások, csupán impulzusok
Boldogság vagy harag szülte inzultusok
Az ember régóta ilyen, mindig elbúj, ha fél
Eggyé vállunk a földdel vagy elfúj a szél
Éld meg minden percét cipeld a terhét
Fontosabb nincs ennél az légy ki lennél
Ragaszkodtam ahhoz kinek semmit
Sem jelentettem mindig akkor jöttem rá
Mikor végleg elengedtem
A szörnyeimet belül, magamnak teremtettem
Mindig akkor jöttek újak
Mikor végre felengedtem
Keserédes teher a beleérző készség
A napok súlya rajtam állandó az éhség
A megértésre, hogy amit látok az normális
Szélsőségeket élek meg
De mire vágyok az formális
Fény hangulatok hoznak régi emlékeket
A csillagokat nézem, az égi erkélyeket
Minden utca a sötétben mást ad nekem
Mint nappal ha elfojtod a sírást
Később belülről felszabdal
Impulzív az ember, egy élő kölcsönhatás
És az élet amit él
Félő hogy csak kölcsönlakás
Amit megszerzünk már régi ezért
Vágyunk az újra ha változásra vágyunk majd a
Sorsunk újra gyúrja
Éld meg minden percét cipeld a terhét
Fontosabb nincs ennél az légy ki lennél
Éld meg minden percét cipeld a terhét
Fontosabb nincs ennél az légy ki lennél
Hogyha újra választhatnál, tényleg odamennél
Másokat nézve úgy érzed, hogy jobb vagy ennél
De ha a cipőjükben járnál Te is olyan lennél
Mint ők, mások vagyunk mégis egyek
Alul a tűz ami éget felül
Pedig várnak a mennyek
Mi a kettő közé ragadtunk
És mindig attól függ
Hogy éppen melyiknél válik be
Minden apró trükk
Végig egyedül vagyunk, csak sokan elkísérnek
Az úton minden rossztól végig megkímélnek
A kedvesség, önzetlenség centijének
Az ad értelmet sokaknak
Hogy épp meddig élnek
Lángok, felvillanások, csupán impulzusok
Boldogság vagy harag szülte inzultusok
Az ember régóta ilyen, mindig elbúj, ha fél
Eggyé vállunk a földdel vagy elfúj a szél
Éld meg minden percét cipeld a terhét
Fontosabb nincs ennél az légy ki lennél
Ragaszkodtam ahhoz kinek semmit
Sem jelentettem mindig akkor jöttem rá
Mikor végleg elengedtem
A szörnyeimet belül, magamnak teremtettem
Mindig akkor jöttek újak
Mikor végre felengedtem
Keserédes teher a beleérző készség
A napok súlya rajtam állandó az éhség
A megértésre, hogy amit látok az normális
Szélsőségeket élek meg
De mire vágyok az formális
Fény hangulatok hoznak régi emlékeket
A csillagokat nézem, az égi erkélyeket
Minden utca a sötétben mást ad nekem
Mint nappal ha elfojtod a sírást
Később belülről felszabdal
Impulzív az ember, egy élő kölcsönhatás
És az élet amit él
Félő hogy csak kölcsönlakás
Amit megszerzünk már régi ezért
Vágyunk az újra ha változásra vágyunk majd a
Sorsunk újra gyúrja
Éld meg minden percét cipeld a terhét
Fontosabb nincs ennél az légy ki lennél
Éld meg minden percét cipeld a terhét
Fontosabb nincs ennél az légy ki lennél