Deego - Látok dalszöveg (lyrics)
[Deego - Látok dalszöveg lyrics]
Látok: Erőt a szellemben, a jellemben
Elmét a fejekben! Én nyitott szemmel járok
Mégis vakságba zártok!
Ja, kérem a fényt, hadd lássak!
Strófa
Látok, te is látsz, mindenki érez valamit
Mindenki szeretne valamit, mindenki
Szeretne valakit
Mindenki belső alkotó szelleme szabad itt
Kiszabadít, ha te is átérzed
És érted a szavaim!
Kell egy társ, egy lélek egy valaki
Kinek a dalai ugyanolyan tiszták
Mint a tiéd! Egyedül nehéz, nyomnak az évek
Emberek voltunk egy másfajta névvel
Ki azzal érvel, ez csak egy rossz hatás
Ő is vakká válik, nincs folytatás
Elnyel a sötétség, akár egy dobozban
Nincsen értelem már a sorokban
A cirkusz kihalt, nem zúg a parázs szó
Sír a bohóc és alszik a varázsló!
Van aki galád volt, van aki tiszta
Már nem számít, a testét beissza
A föld, ugyanúgy mint másét
Egy szeretőét, egy társét, vagy másét!
Pénzért vagy házért
Egy gyerekért, mindent megtennék
Akár a szerekért, egy szerepért, mi más
De a vakság megalkuvás!
Látok: Erőt a szellemben, a jellemben
Elmét a fejekben! Én látom
Miről szólnak a számok, én látok
Mert nyitott szemmel járok! Látok:
Minden gondolatot, mozzanatot, kérdést, mik
Futnak az agyamon, én látom
A mosolyt a szádon, én látok
De vakságba zártok!
Strófa
Kell, hogy tisztán lásd
Ami körülötted zajlik!
Az ember hajlik a jobb fele
Kinek ez holt-tere, kinek a Hold fele kell
Csak nekem csak jó veled
De ennyi elég, bújj mellém kedves
A szád nedves a csóktól, a bóktól!
A szótól ne várj csodát, elég
Ha elzár a tested
Te vagy a szobám, a trófeám
A megnyugvásom, a tisztán látásom
Csupán a személyed a magabiztosságom
Te vagy a biztonságom
Az én személyre szabott erkölcsös világom!
Jöhetnek átkok, szúrhatnak szilánkok
Jöhetnek mások, szúrós a virágod
Az ajtón kilátok, egy közös jövő tárul elém
Mi együtt állunk elé, együtt szállunk felé
Kéz a kézben
Kettős folyamat, ész az észben
Szoríts erősen, ha félsz a térben
Ne szólj, csak lebegj tovább a fényben!
Egyszer vak voltam, többé nem leszek
Egyszer tettem meg, mit többé nem teszek
Nélküled elveszek! Nélküled vak voltam
Nélküled vak leszek!
Strófa
Pereg a film a retinámon
A mozivásznon lüktet a fény
Újabb emlékvesztés pár tequilla-tól
Emberek állnak és taposnak az artériámon!
Minek is várok egy szebb napot?
Kinek is szánom a holnapot?
Hiába örülsz, kitöröl téged is a világ
Akár egy honlapot, lehettél felkapott
Itt minden létező datált, akár egy naptár
Ha borul a rendszer, akkor borul a kaptár!
Hiába kaptál egy új esélyt
Ha nem látsz, csak olvasol egy új mesét!
Gyerekként tiszta vagy, akár a kristály
Ez vele jár, ez rajt' van a listán
Amit az élet felírt
Ahogy az élet megírt téged
Úgy vagy tökéletes!
Kell a kéz, ami keres, kell
A szíved, hogy tisztán szeress
Kell az arcod, egy mosoly, hogy nevess
Kell, hogy észre vedd azt
Amit vakon nem tehetsz!
Burokban születtem, egy élet-bábban!
Renovált külsővel egy régi házban
Rab vagyok, mert láttam
Egy érthetetlen évszámban!
Elmét a fejekben! Én nyitott szemmel járok
Mégis vakságba zártok!
Ja, kérem a fényt, hadd lássak!
Strófa
Látok, te is látsz, mindenki érez valamit
Mindenki szeretne valamit, mindenki
Szeretne valakit
Mindenki belső alkotó szelleme szabad itt
Kiszabadít, ha te is átérzed
És érted a szavaim!
Kell egy társ, egy lélek egy valaki
Kinek a dalai ugyanolyan tiszták
Mint a tiéd! Egyedül nehéz, nyomnak az évek
Emberek voltunk egy másfajta névvel
Ki azzal érvel, ez csak egy rossz hatás
Ő is vakká válik, nincs folytatás
Elnyel a sötétség, akár egy dobozban
Nincsen értelem már a sorokban
A cirkusz kihalt, nem zúg a parázs szó
Sír a bohóc és alszik a varázsló!
Van aki galád volt, van aki tiszta
Már nem számít, a testét beissza
A föld, ugyanúgy mint másét
Egy szeretőét, egy társét, vagy másét!
Pénzért vagy házért
Egy gyerekért, mindent megtennék
Akár a szerekért, egy szerepért, mi más
De a vakság megalkuvás!
Látok: Erőt a szellemben, a jellemben
Elmét a fejekben! Én látom
Miről szólnak a számok, én látok
Mert nyitott szemmel járok! Látok:
Minden gondolatot, mozzanatot, kérdést, mik
Futnak az agyamon, én látom
A mosolyt a szádon, én látok
De vakságba zártok!
Strófa
Kell, hogy tisztán lásd
Ami körülötted zajlik!
Az ember hajlik a jobb fele
Kinek ez holt-tere, kinek a Hold fele kell
Csak nekem csak jó veled
De ennyi elég, bújj mellém kedves
A szád nedves a csóktól, a bóktól!
A szótól ne várj csodát, elég
Ha elzár a tested
Te vagy a szobám, a trófeám
A megnyugvásom, a tisztán látásom
Csupán a személyed a magabiztosságom
Te vagy a biztonságom
Az én személyre szabott erkölcsös világom!
Jöhetnek átkok, szúrhatnak szilánkok
Jöhetnek mások, szúrós a virágod
Az ajtón kilátok, egy közös jövő tárul elém
Mi együtt állunk elé, együtt szállunk felé
Kéz a kézben
Kettős folyamat, ész az észben
Szoríts erősen, ha félsz a térben
Ne szólj, csak lebegj tovább a fényben!
Egyszer vak voltam, többé nem leszek
Egyszer tettem meg, mit többé nem teszek
Nélküled elveszek! Nélküled vak voltam
Nélküled vak leszek!
Strófa
Pereg a film a retinámon
A mozivásznon lüktet a fény
Újabb emlékvesztés pár tequilla-tól
Emberek állnak és taposnak az artériámon!
Minek is várok egy szebb napot?
Kinek is szánom a holnapot?
Hiába örülsz, kitöröl téged is a világ
Akár egy honlapot, lehettél felkapott
Itt minden létező datált, akár egy naptár
Ha borul a rendszer, akkor borul a kaptár!
Hiába kaptál egy új esélyt
Ha nem látsz, csak olvasol egy új mesét!
Gyerekként tiszta vagy, akár a kristály
Ez vele jár, ez rajt' van a listán
Amit az élet felírt
Ahogy az élet megírt téged
Úgy vagy tökéletes!
Kell a kéz, ami keres, kell
A szíved, hogy tisztán szeress
Kell az arcod, egy mosoly, hogy nevess
Kell, hogy észre vedd azt
Amit vakon nem tehetsz!
Burokban születtem, egy élet-bábban!
Renovált külsővel egy régi házban
Rab vagyok, mert láttam
Egy érthetetlen évszámban!