Dharmatic - Balázsolás dalszöveg (lyrics)

Úgyis belém köttök ha akartok
Akaratlanul is lényetekkel zavartok
Szavak alattatok, a sokat nem érő lantba
Menjetek a francba
Kudarcba fulladt, a temérdek bíztatás
A fölöslegesen hangoztatott tanács
Na lásd az ember saját bőrén tanul
Az a sok szeretet hiába szapul
Téged, Tégeeed

Refr végül úgyis minden kiderül
Testedben az elem is, lemerül
Csak a vágyak hosszú sora marad egyedül
Az élet meg elpereg szemtelenül

Egy perc az élet, amíg élek
Gyertek kérlek a húsom egyétek
A lelkem meg szárnyal, akár egy madár
A szavam mint egy dárda téged eltalál
Neked és Nekem, akárki másnak
Minél jobban küzdesz annál mélyebbre ásnak


Csak a hit, a szív, amiért élek
Még ezt a dalt a síromba temessék

Refr végül úgyis minden kiderül
Testedben az elem is, lemerül
Csak a vágyak hosszú sora marad egyedül
Az élet meg elpereg szemtelenül

Múlnak a nappalok, múlnak az éjjelek
Múlnak a hetek, az évek, múlnak az életek
Ahogy múlnak a percek, úgy telnek az évek
Az idő nem áll meg
Sose hagyd, hogy a lét meg a szépszerű
Kép diktáljon, a szíved mást ver
És jön majd a pillanat mámorában a gyermek
Ő hozza az értelmet majd a létnek

Refr végül úgyis minden kiderül
Testedben az elem is, lemerül
Csak a vágyak hosszú sora marad egyedül
Az élet meg elpereg szemtelenül

Jéghideg a szívem nappal
Még hidegebb éjszaka
Én meg az árnyékom, Én maradok Te mész haza
Beszívnám a parfümöd, de folytogat
A pénz szaga, te beszívnád az enyémet, de
Undorít a tér szaga
Kezemben bőröndök, a pokolba a buszon várom
Azt mondják, hogy kár érte mert
Nem is volt még 23
Ezért van, hogy nem ismerlek
Mégis eléd tárom
Egy életem, egy halálom, haha, alig várom
Az se fáj jobban hidd el, ha szíven találnak
Mikor márciusban búcsút mondtam apámnak
Hallom dobogását ezer acélpatának
És nem bírom a súlyát
Ólomszívemnek, a falábnak
Hideg már a szívem, hideg, mint a jéghegyek
Én meg az árnyékom, most Te
Maradsz és Én megyek
Beszívnám a parfümöd, az életem, az életed
Jobb lesz ha most lépkedek
Mindegy nem is értheted

Refr végül úgyis minden kiderül
Testedben az elem is, lemerül
Csak a vágyak hosszú sora marad egyedül
Az élet meg elpereg szemtelenül