Dharmatic - Lelkemből dalszöveg (lyrics)

Megihlet a tél, mikor már megfagyott a vér
Csontig ér minden utca tér, hej
Tiszáról fúj a szél
Szegény ember él meg évekig az iskolákban
Apám ül a kispolákban
Rappelek a kisszobában
Magyar vagyok, itt születtem, ez
Az én országom
Amit sokan sokszor ütöttek már gyomorszájon
Ki a jólétben él, van
Aki a nyomor-stlyeon teng
Életetben egyszer ülhetsz az első osztályon

Tudom honnan jöttem
Pont ezért hullajtom könnyem
Meggyötörten minek lenne könnyem
Hogy álmokat szőttem
Semmivel sem vesztek rá, hogy megöljem
Ezeket a vágyakat, mikből építem váramat
Nem kell a gonosztól félni
Kockáztass, merjél élni



Ref: Lelkemből szóljon az ének
Ez az életem, hát értsd meg
Nem veheted el, ami csak az enyém
Ez a mindenem, hát hagyd
Hogy élni tudjak én

Ez egy dal, mibe az életemet írom
Ez a néhány rím lett a sírom
Tudom néha fáj, de érzem itt legbelül
Hogy ki kell majd bírnom
Tettem eleget, jót és rosszat
Kit érdekel, ha a holnap
Néhány ítéletet hozhat
Nem érdekel a jövő, semmilyen átok
Én csak megyek, rátok többé nem várok
Szórom a hamvait két kézzel
Az éjszaka az enyém, majd szétfujja a reggel
És hogyha meg kell majd halnom
Tudom lesz ami a szívedben nyomot hagyjon

Ref: Lelkemből szóljon az ének
Ez az életem, hát értsd meg
Nem veheted el, ami csak az enyém
Ez a mindenem, hát hagyd
Hogy élni tudjak én