Diggieman - Naprakészen dalszöveg (lyrics)
[Diggieman - Naprakészen dalszöveg lyrics]
Szürke óriásként köszönt rád a reggel
Egy újabb monoton nap, mindenki felkelt
A változást úgy várod, bárcsak jönne
Buszmegálló bús tömeg vár a ködben
Minden perc ugyanaz mintha ismétlődne
Minden arc ugyanúgy néz
Istenem kérlek végre valamit intézz nekem
Hiszen lehetnék vezető vagy más
Bárkinek jól jönne egy magas beosztás
Hogy ne kelljen félnem a hónap végétől
Hogy ne kelljen rettegnem a
Kölcsön kért pénztől
Sorsok dőlnek el percek alatt
Összegek tűnnek el a kertek alatt
Ember láss, érts, szólj, hallj
Vigyázz magadra könnyen utólér a baj
: Látom a fájdalmat a szemekben
Érzem a munka nyomát a kezekben
Hallom a nevetést mi elszáll a széllel
Naprakészen, minden nap résen állj
Hiszen csak kapjuk mit a kor átad
Falmagasságú korlátban emberek buknak el
Bárhova jutnak el mindig csak több kell
Zöld növények sorban akár a tenger
Hullámzik a füst az üvegben
Mint az ér a szemekben
Bár minden tapintható mégis átlátszó
Habár minden érthető, mégis fel nem fogható
Furcsa emberek szállnak be egy gépbe
Valamit keresnek kék, villogó fénnyel
Ha megtalálnak elzárnak a sötétbe
Többé nem szállhatsz a magasba a széllel
Menekülj!
Egy újabb monoton nap, mindenki felkelt
A változást úgy várod, bárcsak jönne
Buszmegálló bús tömeg vár a ködben
Minden perc ugyanaz mintha ismétlődne
Minden arc ugyanúgy néz
Istenem kérlek végre valamit intézz nekem
Hiszen lehetnék vezető vagy más
Bárkinek jól jönne egy magas beosztás
Hogy ne kelljen félnem a hónap végétől
Hogy ne kelljen rettegnem a
Kölcsön kért pénztől
Sorsok dőlnek el percek alatt
Összegek tűnnek el a kertek alatt
Ember láss, érts, szólj, hallj
Vigyázz magadra könnyen utólér a baj
: Látom a fájdalmat a szemekben
Érzem a munka nyomát a kezekben
Hallom a nevetést mi elszáll a széllel
Naprakészen, minden nap résen állj
Hiszen csak kapjuk mit a kor átad
Falmagasságú korlátban emberek buknak el
Bárhova jutnak el mindig csak több kell
Zöld növények sorban akár a tenger
Hullámzik a füst az üvegben
Mint az ér a szemekben
Bár minden tapintható mégis átlátszó
Habár minden érthető, mégis fel nem fogható
Furcsa emberek szállnak be egy gépbe
Valamit keresnek kék, villogó fénnyel
Ha megtalálnak elzárnak a sötétbe
Többé nem szállhatsz a magasba a széllel
Menekülj!