Dinnyés József - A Sion-hegy alatt dalszöveg (lyrics)

Borzolt, fehér Isten-szakállal
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett
Nyirkos, vak, őszi hajnalon
Valahol Sion hegy alatt
Egy nagy harang volt a kabátja
Piros betükkel foltozott
Bús és kopott volt az öreg Úr
Paskolta, verte a ködöt
Rórátéra harangozott

Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjuság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit

Megvárt ott, a Sion hegy alján
S lángoltak, égtek a kövek
Harangozott és simogatott
Bekönnyezte az arcomat


Jó volt, kegyes volt az öreg

Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
"Hogy hívnak téged, szép, öreg Úr
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem"

"Halottan visszajöttem hozzád
Én, az életben kárhozott
Csak tudnék egy gyermeki imát"
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott

"Csak nagyszerű nevedet tudnám"
Ő várt, várt s aztán fölszaladt
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár s én ülök
Sírván a Sion hegy alatt