Dinnyés József - Útban Törökország felé dalszöveg (lyrics)

Mindkét hazából kiárvulva
Csak hitünkben töretlenül
Lelkünk holdfehér vásznaira
Isten árnyéka nehezül
Alattunk reménnyel ringó gályán
Pogány föld felé futunk
Hol a Patróna glóriáját ölti magára jó urunk

Otthon zsibbadást hord az ájer
A vetést véreső veri, elhullatják virágaikat
Az akasztófák ágai
Hatalmas hittel hisszük mégis:
Hamarost lesz majd visszaút
És a tengertől visszakapunk
Lobogót, várfalat, falut

Vágyódik ezért a szemgolyó
A gyertyafényhomály után
Verejtékezve áll a kéz a körbevándorló kupán
S mikor minden vérlobbanást
Testmeleg indulat hevít


Daccal reccsenti szét a szó
A fogak porcelánjait:

Hasítsd meg, Uram, az egeket
Kell most nagyon az áfium! –
Végtagjainkba szegeket veret az evangélium
S mert Pilátus kezeit mossa
Álmain csak átsuhanunk
De az árbockeresztről újra
Feléd fordul ábrázatunk

Eljő, ím, újbor ünnepe is
Úr asztalánál nem várnak ránk
Szánk szögletéről csöndes patakban
Szakadni kezd a Miatyánk
Ármányos félhomály szállja meg
A hajósok szemgödreit
Sodorják felénk a fellegek
Drinápoly karcsú tornyait