Dinnyés József - A templomok lázadása dalszöveg (lyrics)

Készültség ónos riadalomban
Már fölzúg Gelence, Verpelét
Távozik tőlünk a félelem
Templomok kószálnak szerteszét

A csönd szakrális nyomásán
Ma robbannak szét a mellkasok
Elindul a zirci kolostor
Hétszáz esztendőt felhagyott

Vajdahunyad falrengetegén
Fél évezrede szunnyad a győzelem
Fölzokog Szilágyi Erzsébet esengő
Szavával az ima, az őselem

Teát szürcsöl meg lágy zsolozsmát
Páduában egy hun apáca
Tenyerének fehér csónakán
Csókot lehel egy más világra

Két ferences Székelyudvarhelyt


Temeti a pestist hatra-vakra
És fáradtan elhalnak, akár a vész –
Nem állunk készen az áldozatra

Szent-lászlós, -istvános falvak
Sorolnak lustrás hadi rendbe
Kaszák nyílnak ki bicskaként
Nem hull már imához, aki gyenge

Mert nincs már idő térdelgetésre
A templomok türelme lett oda!
Nem haboz a pap: igen-e, mégse
Sós-vizes a türelem ostora

A templomok elunták a sok fohászt
Győzni készül a katedrális
Maréknyi falvak tornyai indulnak
Vívóké a hold s a napsugár is

Szakad a jégeső vigasztalanul
– Inkább az ostromkor kellett volna! –
A Mindenható megvonja vállát:
– Már én sem tehetek róla –

Tömb köveket izzadnak szent falak
Debrőn az altemplom kilép a fényre
Üveges szemű Péterek, Pálok
Keresztet vetnek koldus-tenyérbe

Leballagnak a domboldalakról
A Szentlélek-kápolnák mind egy szálig
– Telítve vagyunk konzerv-imával
Földideregtünk, és vesz, ki megállít

Elszállott gyülekezetek után kongatva
Árpádtalan vonulnak az Árpád-koriak
E végső búcsújárás rendülésében
Egy-egy mocsárba bújt harang még fölriad

De már nem lehet többé megállni
Akkor se, ha vétlen a tornyát veszített
És besorol szótlan, csikasz hasával
Seregnyi sovány, kóbor feszület

Csak elébb, bő árban hömpölygve tova!
Az ég nem, csak néhány gyertya pislákol
Mikor a becsapott templomok, corpusok
Kivonulnak hívők nélkül a világból