Dinnyés József - Nézek és látok dalszöveg (lyrics)
[Dinnyés József - Nézek és látok dalszöveg lyrics]
Az országút városból kifutó kígyója
Nekem is kínálta aranyát csillogva
Mindenem eldobtam, mikor elindultam
Még ma is lángoló kísértet az utam
Kabátom gallérja felhőnek gyermeke
Egy magas fa tépte le az égről kedvesen
Cipőmnek fűzőjét a réttől kértem el
Láncomat harmatcsepp ezréből fűztem fel
Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
S mindig látom a koszos sárból
Hogyan lesz pusztító tűz
Autók száguldó nyomában sietek
Porfelhőt dobnak rám rohannak mellettem
Néha egy magányos ember, ha fel is vesz
Biztató jövőjét ő is már eltette
Rám néz és gondolja: ez is egy céltalan!
- pedig még nem volt a részese napomnak
Nem tudja mért megyek előre rohanva
De ítél a másodperc részének adózva
Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
S mindig látom a koszos sárból
Hogyan lesz pusztító tűz
Bárkitől kérdezem: hová és miért megy?
- válaszuk mindig egy: miből is élne meg?
- ha életem lefutott perceit elmondom
Értetlen tekintet bámulnak, felfogom:
Ők azok, akik az utcákon sietnek
Arra, hol hajolni már nem kell, s mégis kell!
Ők azok, akik az ágyukban merészek
Nekik is íródnak nagyritkán törvények!
Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
S mindig látom a koszos sárból
Hogyan lesz pusztító tűz
Nekem is kínálta aranyát csillogva
Mindenem eldobtam, mikor elindultam
Még ma is lángoló kísértet az utam
Kabátom gallérja felhőnek gyermeke
Egy magas fa tépte le az égről kedvesen
Cipőmnek fűzőjét a réttől kértem el
Láncomat harmatcsepp ezréből fűztem fel
Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
S mindig látom a koszos sárból
Hogyan lesz pusztító tűz
Autók száguldó nyomában sietek
Porfelhőt dobnak rám rohannak mellettem
Néha egy magányos ember, ha fel is vesz
Biztató jövőjét ő is már eltette
Rám néz és gondolja: ez is egy céltalan!
- pedig még nem volt a részese napomnak
Nem tudja mért megyek előre rohanva
De ítél a másodperc részének adózva
Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
S mindig látom a koszos sárból
Hogyan lesz pusztító tűz
Bárkitől kérdezem: hová és miért megy?
- válaszuk mindig egy: miből is élne meg?
- ha életem lefutott perceit elmondom
Értetlen tekintet bámulnak, felfogom:
Ők azok, akik az utcákon sietnek
Arra, hol hajolni már nem kell, s mégis kell!
Ők azok, akik az ágyukban merészek
Nekik is íródnak nagyritkán törvények!
Nem félek, nem élek, nem kérek, csak nézek
S mindig látom a koszos sárból
Hogyan lesz pusztító tűz