Dolhai Attila - Két összeillő ember dalszöveg (lyrics)

Két kis árnyék fények mögött
Szürke senkik nagyok között
Mellékutcán álmodozók
Boldog csendben hallgatók

Két kis csendes, egyszerű ember
Mégis miénk a nagyvilág
Kéz a kézben, együtt az úton
Egymást nézve megyünk tovább

Két összeillő ember
Fénylő, tágra nyíló szemmel
Figyeld, elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk

Két fénysugár a ködben
Jöttél akkor, és én jöttem
Látod, így volt írva sorsunk
Most élünk végre, nem csak álmodunk

Két kis fűszál dús fák között


Két kis porszem hegyek mögött
Völgyek mélyén két kis virág
Mérhetetlen boldogság

Ezek vagyunk, mióta csendben
Enyém lettél, és én tiéd
Mikor másra nem süt a napfény
Nekünk akkor is ragyog az ég

Két összeillő ember
Fénylő, tágra nyíló szemmel
Figyeld, elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk

Két fénysugár a ködben
Jöttél akkor, és én jöttem
Végre megláttalak téged
Hát feledjük az elhullt könnyeket

Két összeillő ember
Fénylő, tágra nyíló szemmel
Figyeld, elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk

Két fénysugár a ködben
Jöttél akkor, és én jöttem
Végre megláttalak téged
És köszönöm az egész életet!