Dolhai Attila - Szélmalom (The windmills of your mind) dalszöveg (lyrics)
[Dolhai Attila - Szélmalom The windmills of your mind dalszöveg lyrics]
Nézd mint egy kerék ami forog
Szinte soha meg nem áll
Így az ember tipeg-topog
Örök útvesztőben jár
Mint a mámor ami kerget, ami űz és visszatart
Mint az óra
Mit percek szédült karneválja hajt
Látod mindig egymást váltva jön az
Árnyék meg a fény míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén
Vihartépte szárnyakon
Mint egy régi szélmalom
Mint egy barlang mit az
Eső ezer kristálycseppje vájt
Mint egy sebhely, mint egy rossz szó
Ami tegnap még úgy fájt
Mint egy furcsa keserédes
Félig elfelejtett íz
Mint egy kavics, ami csobban
Aztán fodrot vet a víz
Látod mindig egymást váltva jön az
Árnyék meg a fény míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén
S áttör legszebb álmodon
Mint egy régi szélmalom
Szobád mélyén néhány fénykép néhány
Csendbe süppedt szó
Épp így őrzi nyári fényét, nyári titkait a tó
Mint egy színpad, mint egy díszlet
Mint egy régi-régi dal
Mint egy gyermek, akit visznek
Hogyha menni nem akar
Mint egy labda, ami gurult
Szállt a játszótéren át mint a könnyek
Miket sírnak kint a lombjuk vesztett fák
Mint egy lábnyom kint a porban
Amit elsodor a szél mint az álmok
Miket megöl sorban elhervaszt a tél
Mint egy kerék ami forog
Szinte soha meg nem áll
Így az ember tipeg-topog
Örök útvesztőben jár
Ezen elgondolkodom és a szívem fáj nagyon
Mint egy fáradt szélmalom
Szinte soha meg nem áll
Így az ember tipeg-topog
Örök útvesztőben jár
Mint a mámor ami kerget, ami űz és visszatart
Mint az óra
Mit percek szédült karneválja hajt
Látod mindig egymást váltva jön az
Árnyék meg a fény míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén
Vihartépte szárnyakon
Mint egy régi szélmalom
Mint egy barlang mit az
Eső ezer kristálycseppje vájt
Mint egy sebhely, mint egy rossz szó
Ami tegnap még úgy fájt
Mint egy furcsa keserédes
Félig elfelejtett íz
Mint egy kavics, ami csobban
Aztán fodrot vet a víz
Látod mindig egymást váltva jön az
Árnyék meg a fény míg a világ körbe-körbe
Forog fáradt tengelyén
S áttör legszebb álmodon
Mint egy régi szélmalom
Szobád mélyén néhány fénykép néhány
Csendbe süppedt szó
Épp így őrzi nyári fényét, nyári titkait a tó
Mint egy színpad, mint egy díszlet
Mint egy régi-régi dal
Mint egy gyermek, akit visznek
Hogyha menni nem akar
Mint egy labda, ami gurult
Szállt a játszótéren át mint a könnyek
Miket sírnak kint a lombjuk vesztett fák
Mint egy lábnyom kint a porban
Amit elsodor a szél mint az álmok
Miket megöl sorban elhervaszt a tél
Mint egy kerék ami forog
Szinte soha meg nem áll
Így az ember tipeg-topog
Örök útvesztőben jár
Ezen elgondolkodom és a szívem fáj nagyon
Mint egy fáradt szélmalom