Dolhai Attila - Tengerrel az égbolt (Fine non ha mai) dalszöveg (lyrics)

Elveszett a hely, ahol éltünk
Elveszett az első pillanat
És ami itt maradt, úgy fáj
Két szemedből tűnnek a fények
Két karodban már nem ébredek
És nem kérdezhetek tovább
Mint tengertől az égbolt
Mint napfénytől az élet, te voltál a fény
Mit elvesztettem én, hisz'
Életünk egy olvasatlan, félig kész regény
Mert tengerrel az égbolt
-nézd- távol összeérnek
De sorsom mit sem ér, ha nem láthatlak én
Hisz életünk -csak nézd-
Egy újra írt regény
Csak így tudok az ég felé szállni
A te szárnyaiddal lettem most szabad
És nékem csak te vagy ma már
Mint tengertől az égbolt
Mint napfénytől az élet
Mint sötétből a fény, úgy táncolsz felém


Hisz életem egy tőled teljes
Újra írt regény, mint tengerrel az égbolt
-nézd- távol összeérnek
A valóság ködén, áttört már a fény
Hajózunk az álmaink vizén a boldogság felé
Mint sötétből a fény, úgy táncolsz felém
Így életünk -hát nézd- egy újra írt regény