Dolhai Attila - Árnyékdal dalszöveg (lyrics)
[Dolhai Attila - Árnyékdal dalszöveg lyrics]
(Wolfgang Mozart) : És minden megy tovább
Mintha mi sem történt volna!
Az árvaság vak rémület
Büntetés a felnőtt élet
A sorsomat most, hogy vonszoljam én
Egymagam? Egy láthatatlan villanás
Nem vezet már kézen fogva, az éj sötét
És félelmes ölén most hogy nőjek föl én?
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt máris hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak, ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört
Nem véd többé gyermekálom
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz
Tétován ha rád zuhan egy zord világ
Hogy bírnád el gyönge vállal? Átkozódhatsz
Senki nem felel, de érzed: menni kell
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember
Ha földre rántja önmagát?
És hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át?
Félelem, mely fojtogat
Árnyak: Veled él ez a démon!
Súlytól görnyed vállam
Veled él ez a gyermek!
Faggatózó csend gyötör
Egyedül neki szolgálsz
És nincsen válasz arra, hogy miért?
Szabadon sosem enged egyedül
Csak őmiatta élsz! Veled él ez a démon
Rejtőzködő szemek, de mégis tudom, követ
Veled él ez a gyermek
Az árnyékom követ, és érzem
Hogy egy napon elpusztít még!
Éjjel nappal hajszol már
Árnyak: Az árnyékod hogy léped át?
A múlttól búcsút hogy veszel?
A lelkiismeret szavát
Magadban hogyan fojtod el?
(Wolfgang) :
Kérdezni, kérdezni, kérdezni hogy kell?
Kérdezni hogy kell annak, ki sejti önmagát?
Nézd, hogy lépjem át? És hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át?
Az árnyékod hogy léped át? Félek a sorstól!
A sorsod ellen mit tehetsz?
Miért lennék dróton rángó báb?
Hogy törhetsz szét egy glóriát
És másik ember hogy lehetsz? Hogy éljek így?
Kérdezni hogy kell? Hogyan éljek így?
Annak, ki sejti önmagát? Nincs válasz:
És saját árnyát árnyékom hogyan lépjem át?!
Nem lépi át!
Mintha mi sem történt volna!
Az árvaság vak rémület
Büntetés a felnőtt élet
A sorsomat most, hogy vonszoljam én
Egymagam? Egy láthatatlan villanás
Nem vezet már kézen fogva, az éj sötét
És félelmes ölén most hogy nőjek föl én?
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt máris hogy legyek?
Kérdezni hogy kell annak, ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört
Nem véd többé gyermekálom
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz
Tétován ha rád zuhan egy zord világ
Hogy bírnád el gyönge vállal? Átkozódhatsz
Senki nem felel, de érzed: menni kell
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember
Ha földre rántja önmagát?
És hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át?
Félelem, mely fojtogat
Árnyak: Veled él ez a démon!
Súlytól görnyed vállam
Veled él ez a gyermek!
Faggatózó csend gyötör
Egyedül neki szolgálsz
És nincsen válasz arra, hogy miért?
Szabadon sosem enged egyedül
Csak őmiatta élsz! Veled él ez a démon
Rejtőzködő szemek, de mégis tudom, követ
Veled él ez a gyermek
Az árnyékom követ, és érzem
Hogy egy napon elpusztít még!
Éjjel nappal hajszol már
Árnyak: Az árnyékod hogy léped át?
A múlttól búcsút hogy veszel?
A lelkiismeret szavát
Magadban hogyan fojtod el?
(Wolfgang) :
Kérdezni, kérdezni, kérdezni hogy kell?
Kérdezni hogy kell annak, ki sejti önmagát?
Nézd, hogy lépjem át? És hogy lesz szabad
Ha a saját árnyát sosem lépi át?
Az árnyékod hogy léped át? Félek a sorstól!
A sorsod ellen mit tehetsz?
Miért lennék dróton rángó báb?
Hogy törhetsz szét egy glóriát
És másik ember hogy lehetsz? Hogy éljek így?
Kérdezni hogy kell? Hogyan éljek így?
Annak, ki sejti önmagát? Nincs válasz:
És saját árnyát árnyékom hogyan lépjem át?!
Nem lépi át!