Dupla KáVé - A távollét dalszöveg (lyrics)

Emlékszel, utolsó beszélgetésünket egy
Száguldó mentőautó szirénája szakította félbe
Megijedtem mint mindig ha valahol
A sziréna felhangzik
Pedig akkor még nem tudtam
Hogy számomra és számodra nagyobb veszély
Nem jöhet, minthogy elhagyjuk egymást
Azóta se feledtem el azt a délutánt
Egymást átölelve álltunk az
Utca forgatagában, mintha soha többé nem
Akarnánk elválni egymástól
De én egy erőltetett mosollyal
Kibontakoztam a karjaidból
Lágyan megcsókoltalak és fölényes
Hangon azt mondtam:
Ne félj az elválástól, a távollét
Olyan mint a szél, a kis tüzeket kioltja
A nagyokat fellobbantja
A nagyokat fellobbantja

Viharként tombol már a messzi távol


Felgyúlt a régi tűz, a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
Egy ablak és a te kisszobád

Beláttam én már rég a tévedésem
Azt hittem szalma láng s ellobban szépen
Szívembe markol száz és száz kis emlék
Megöl a messzeség

Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta
Azóta várok én egy hívó szóra
Félek, hogy réges-rég már elfeledtél
Úgy kínoz, kínoz a távollét

Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja
Megadnék mindent én egy ölelésért
Egyetlen csókodért

Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja
Megadnék mindent én egy ölelésért
Egyetlen csókodért

Egyetlen csókodért