Dupla KáVé - Távollét /Szécsi Pál/ dalszöveg (lyrics)
[Dupla KáVé - Távollét /Szécsi Pál/ dalszöveg lyrics]
Emlékszel? Utolsó beszélgetésünket egy
Száguldó mentőautó szirénája
Szakította félbe megijedtem, mint mindig
Ha valahol a sziréna
Felhangzik pegig akkor még nem tudtam
Hogy számomra
És számodra nagyobb veszély nem jöhet
Mint hogy elhagyjuk egymást
Azóta sem feledtem
El azt a délutánt egymást átölelve
Álltunk az utca forgatagában
Mintha soha többé nem
Akarnánk elválni egymástól
De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam
A karjaidból, lágyan megcsókoltalak
És fölényes, könnyed hangon azt mondtam: Ne
Félj az elválástól! A
Távollét olyan, mint a szél
A kis tüzeket kioltja
A nagyokat fellobbantja
Viharként tombol már a messzi távol
Felgyúlt a régi tűz, a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
Egy ablak és a te kis szobád
Beláttam én már rég a tévedésem
Azt hittem szalmaláng, s fellobban szívem
Szívembe markol száz és száz kis emlék
Megöl a messzeség
Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta
Azóta várok én egy hívó szóra
Félek, hogy réges-rég már elfeledtél
Úgy kínoz, kínoz a távollét
Bocsáss meg egyszer még, és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja
Megadnék mindent én egy ölelésért
Egyetlen csókodért, egyetlen csókodért
Száguldó mentőautó szirénája
Szakította félbe megijedtem, mint mindig
Ha valahol a sziréna
Felhangzik pegig akkor még nem tudtam
Hogy számomra
És számodra nagyobb veszély nem jöhet
Mint hogy elhagyjuk egymást
Azóta sem feledtem
El azt a délutánt egymást átölelve
Álltunk az utca forgatagában
Mintha soha többé nem
Akarnánk elválni egymástól
De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam
A karjaidból, lágyan megcsókoltalak
És fölényes, könnyed hangon azt mondtam: Ne
Félj az elválástól! A
Távollét olyan, mint a szél
A kis tüzeket kioltja
A nagyokat fellobbantja
Viharként tombol már a messzi távol
Felgyúlt a régi tűz, a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
Egy ablak és a te kis szobád
Beláttam én már rég a tévedésem
Azt hittem szalmaláng, s fellobban szívem
Szívembe markol száz és száz kis emlék
Megöl a messzeség
Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta
Azóta várok én egy hívó szóra
Félek, hogy réges-rég már elfeledtél
Úgy kínoz, kínoz a távollét
Bocsáss meg egyszer még, és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja
Megadnék mindent én egy ölelésért
Egyetlen csókodért, egyetlen csókodért