Fluor Filigran - Méreg dalszöveg (lyrics)
[Fluor Filigran - Méreg dalszöveg lyrics]
Fluor Filigran: Visszaszámolok, hát látod
Csak betörtem az agyadba
Körbehugyoztam a várost, többet
Be nem jöttök, rajta
Lehet próbálkozni
Támadok és minden másodpercben
Túszul ejtek 1-1 érzést, de nem szólok
Ha megöltem megőrültem, Fluor közveszélyes
Körözhet egész Székes-
Fehérvár, a széles világ elég szegényes
Éle belém váj na várj meg, állj, nézz rám
És nézz a szakadékra
Amit kreáltunk a szép szavakkal
S úgy vágynánk a hídra
Mintha semmi gond nem volna
Át is kúszhatsz még, de sokra
Így se mehetsz, utolsó, alja
Nulla, mondd meg, kinek kellesz
Ember tervez, percek alatt, mint a termesz
Mint a szájra a herpesz
Úgy hiányzott a jelenlét
Elteszlek hamar zsebre, vár a ketrec
Paraszt, nyugodtan reppezhetsz!
Drezzick: Belepte a por a piszkozatot
Mi hamvaiból kelteget
Meglehet a csatornafedőt ránk
Húzzák a sebhelyek
Belefáradtam hogy más legyek a bukás szele
Arcon csap amin eddig nevettünk
Annak fájó hege
Visszavágót követel a visszajárót
Tedd magadévá
A hátam szélesvásznon nézd, a szakadéknál
Köpök le majd abba fulladok
Mert kurvára untattok
Könnyeket hullajtók jó? hogy
Mély legyen utcahossz
Már az árok leszögezem ha invitáltok
Odaállok de minek? hogy gyűljenek az
Orrba vágott oldalvájók?
Ezek formaságok "nem neked csinálom"
Eljutott az agyadig? önirónia hiányom
A tetves életbe hervadt silány
Ki sem rügyezett
Mert rászartam gondos kéz helyett
Bele süppedek a mocsokba látod? mégis emészt
Az önirónia harmadrangú
Agyszüleményeket tenyészt
Tehát nyakadon a kolonc és a másik fél
Lehet rám is fér, hogy mellőzem azokat
Kik még vasként öntik belém az eszmét
Kimerült jegyzék
Én a balfék megfeddik fejem búbját nagy elmék
Lapozzunk, itt a híg
Fosból teremtett Kínospont
Kikre akasztva lett a tiltógomb
Ésszerű indokból
Több okból is megyek rezet baszni, viszlát
Edd meg a szarod, geci!
Fluor Filigran: Hú, de nagyképű, na figyelj
Van egy albumom és arra verem
Asszed engem nem vesznek itt semmibe
Dehogynem!
Sajna nincsen annyi pénz a zsebben
Hogy neked is tetsszen
Sokszor megkaptam az osztást
Mert nem tartottam a seggem
Nem is fogom, sőt, leszarom
Legyél te a társas fajta
Fluor gubbaszt a sarokban
Terveiből hálót fonva
Lassan rá a nyakatokra, mi van, mit vártál
A csorda
Együtt buta, minek ugrottál a kútba
Elrohadva
Tovább fetrengünk a földön, tettes szerelmet
És táncolj kedves nem túl nagy az öklöm, de
Itt én vagyok bennfenntes, rendes
Tahókkal az élen
Nevetek neveletlenségeteken
Próbálkozzál másnál
Te nem lehetsz ellenségem
Részeg csajokkal a stégen
Hányunk, üvöltünk, nevetünk
Baszunk, verekszünk, hogy éljen
Ez a kultúra, de szégyen, de gáz
Túl csúnyán beszéltem
Vígan pisálok a szélben
Szeretek rongálni, elfutni, egész életemben
Ezért éltem, párolog a mérgem
Éppen felétek tart, döbbenetet
Keltek, zárj be
Merd bevállalni az őrszerepet
Hagyjuk már a közhelyeket
Én nem tartozom közétek
Engem nem kell szeretni, utálni
És hiába közelednétek
A világom bezárva, burok mögül nézek rátok
Hátra
Savanyú a szám íze, így futja nagypofára
Szarok bele az ándörgrándba
Jó a dagonya a sárba'?
Életérzésed imitált, magad ne mutasd meg
Gyáva mindegy, ki utál, ki imád
Mondj egy utolsó imát
Vagy takarodsz, vagy választasz
Mert nincs szükségünk rád
Csak betörtem az agyadba
Körbehugyoztam a várost, többet
Be nem jöttök, rajta
Lehet próbálkozni
Támadok és minden másodpercben
Túszul ejtek 1-1 érzést, de nem szólok
Ha megöltem megőrültem, Fluor közveszélyes
Körözhet egész Székes-
Fehérvár, a széles világ elég szegényes
Éle belém váj na várj meg, állj, nézz rám
És nézz a szakadékra
Amit kreáltunk a szép szavakkal
S úgy vágynánk a hídra
Mintha semmi gond nem volna
Át is kúszhatsz még, de sokra
Így se mehetsz, utolsó, alja
Nulla, mondd meg, kinek kellesz
Ember tervez, percek alatt, mint a termesz
Mint a szájra a herpesz
Úgy hiányzott a jelenlét
Elteszlek hamar zsebre, vár a ketrec
Paraszt, nyugodtan reppezhetsz!
Drezzick: Belepte a por a piszkozatot
Mi hamvaiból kelteget
Meglehet a csatornafedőt ránk
Húzzák a sebhelyek
Belefáradtam hogy más legyek a bukás szele
Arcon csap amin eddig nevettünk
Annak fájó hege
Visszavágót követel a visszajárót
Tedd magadévá
A hátam szélesvásznon nézd, a szakadéknál
Köpök le majd abba fulladok
Mert kurvára untattok
Könnyeket hullajtók jó? hogy
Mély legyen utcahossz
Már az árok leszögezem ha invitáltok
Odaállok de minek? hogy gyűljenek az
Orrba vágott oldalvájók?
Ezek formaságok "nem neked csinálom"
Eljutott az agyadig? önirónia hiányom
A tetves életbe hervadt silány
Ki sem rügyezett
Mert rászartam gondos kéz helyett
Bele süppedek a mocsokba látod? mégis emészt
Az önirónia harmadrangú
Agyszüleményeket tenyészt
Tehát nyakadon a kolonc és a másik fél
Lehet rám is fér, hogy mellőzem azokat
Kik még vasként öntik belém az eszmét
Kimerült jegyzék
Én a balfék megfeddik fejem búbját nagy elmék
Lapozzunk, itt a híg
Fosból teremtett Kínospont
Kikre akasztva lett a tiltógomb
Ésszerű indokból
Több okból is megyek rezet baszni, viszlát
Edd meg a szarod, geci!
Fluor Filigran: Hú, de nagyképű, na figyelj
Van egy albumom és arra verem
Asszed engem nem vesznek itt semmibe
Dehogynem!
Sajna nincsen annyi pénz a zsebben
Hogy neked is tetsszen
Sokszor megkaptam az osztást
Mert nem tartottam a seggem
Nem is fogom, sőt, leszarom
Legyél te a társas fajta
Fluor gubbaszt a sarokban
Terveiből hálót fonva
Lassan rá a nyakatokra, mi van, mit vártál
A csorda
Együtt buta, minek ugrottál a kútba
Elrohadva
Tovább fetrengünk a földön, tettes szerelmet
És táncolj kedves nem túl nagy az öklöm, de
Itt én vagyok bennfenntes, rendes
Tahókkal az élen
Nevetek neveletlenségeteken
Próbálkozzál másnál
Te nem lehetsz ellenségem
Részeg csajokkal a stégen
Hányunk, üvöltünk, nevetünk
Baszunk, verekszünk, hogy éljen
Ez a kultúra, de szégyen, de gáz
Túl csúnyán beszéltem
Vígan pisálok a szélben
Szeretek rongálni, elfutni, egész életemben
Ezért éltem, párolog a mérgem
Éppen felétek tart, döbbenetet
Keltek, zárj be
Merd bevállalni az őrszerepet
Hagyjuk már a közhelyeket
Én nem tartozom közétek
Engem nem kell szeretni, utálni
És hiába közelednétek
A világom bezárva, burok mögül nézek rátok
Hátra
Savanyú a szám íze, így futja nagypofára
Szarok bele az ándörgrándba
Jó a dagonya a sárba'?
Életérzésed imitált, magad ne mutasd meg
Gyáva mindegy, ki utál, ki imád
Mondj egy utolsó imát
Vagy takarodsz, vagy választasz
Mert nincs szükségünk rád