Fontos@szöveg - Fábián Szilárd - Monotónia dalszöveg (lyrics)

Eltört a fény az élet legmélyén
A nem látható színtelen részén
Szilánkok, élek mindenütt
Felettük szétszórt csend feszült

Eltört a fény a végtelen mélyén
Eltört a fény a legvégső remény
Zuhant az űrben, csak zuhant
De félúton a föld’ felé

Eltört a fény mikor összeért
És szétterült, izzott minden
Égett, majd lassan
Visszahűlt színekre hullt

Én sem… semmit nem tettem
Miért nem, miért nem értettem?

Ó-óó-ó-ó

Lángok, hullámok, a csillag lehunyta szemét
Aludj el most szépen! Aludj!
Nem! Nem! Még sem! Megfeszített
Érzem, amit Te éreztél, mielőtt széttörtél

Heverj mellém! Felettünk az élet
Velünk a legmélyén