Geréb - Népmese dalszöveg (lyrics)
[Geréb - Népmese dalszöveg lyrics]
Ha éppen nincs mit csinálnom
Hát népmeséket költök:
Én a szegény ember vagyok
Úgyhogy te leszel az ördög!
Vagy te leszel a burkuskirály:
Megittad a borocskám?
Majd elhúzom a nótádat: ki
A zsákból botocskám!
Segíts nékem Uram! Kell az életük is!
Gyertek gazok bátran
Aztán táncoljatok tük is!
Megküzdök a királlyal, az úrral
A paraszttal:
Akadjon a torkukon a terülj-terülj asztal!
Vakmerő a nincstelen, ki nagyon sokat bukott
Én hidegvérrel vágom le az aranytojó tyúkot!
Az aranyhalat kifogom, s ha
Fogok mellé busát, csak rádobom a tűzre
Meg sem ízlelem a húsát!
Az aranyalmafából tábortüzet rakok, csak
Egy pálcát vágok belőle
Hogy használják a vakok:
Támasznak az úton, s ha
Egy gazdag velük pihen
Azzal üssék agyon, vagy azzal szúrják szíven!
Miseborba fojtom az összes kövér papot!
Isten nevét harsogva lopják csak a napot!
Körülvéve aranytól, sok szobortól
Sok képtől
Az utolsót is elveszik a jámbor lelkű néptől
Fussanak a csendőrök is amíg megtehetik
Különben a nevem sírva emlegetik!
Korbácszene mellett ülnek vigaszságot?
Most az egyszer én teszek velük igazságot!
Hetedhét határon túlrepít az álom:
Galambom! Tubicám! Te leszel a párom!
Király jóváhagyását a nászunkra nem várom
A lakodalmi táncot majd a koporsóján járom!
Járom elejébe két kicsi ökrömnek
Gazduram! Elébe két kemény öklömnek!
Megfogom a munkát, forgatom a földet
Verek a parasztra, kéket, aztán zöldet!
A legnagyobb királyfinak leszakadt a lába
Piros vizet vitt onnan a Kapos meg a Rába
A középső általam bekoppant egy fába
A kicsi meg sem született, én voltam a bába!
A bálba nem hívtak, de meg sem kérdeztek
Ettek-ittak amíg az öcséim éheztek
Húgaim szomjaztak, szolgálni érkeztek
Csendes bál az bizony, amit megmérgeztek!
Szegénylegény jóllakik az igazság ízével
Szegény leány szomját oltja
Bosszúnak vízével:
Ismeri az úri fiút, tudja milyen lesz ő
Ha eltörik a hátán néhány mogyorófavessző!
Ilyen a nép fia, ha valamit eltökél
S ha lesz a fején zsák
És a nyaka körül kötél:
Mosolyog ő azon, mert tudja a gavallér
Hogy az ő nyakát százszor
Jobban szorítja a gallér!
Hát népmeséket költök:
Én a szegény ember vagyok
Úgyhogy te leszel az ördög!
Vagy te leszel a burkuskirály:
Megittad a borocskám?
Majd elhúzom a nótádat: ki
A zsákból botocskám!
Segíts nékem Uram! Kell az életük is!
Gyertek gazok bátran
Aztán táncoljatok tük is!
Megküzdök a királlyal, az úrral
A paraszttal:
Akadjon a torkukon a terülj-terülj asztal!
Vakmerő a nincstelen, ki nagyon sokat bukott
Én hidegvérrel vágom le az aranytojó tyúkot!
Az aranyhalat kifogom, s ha
Fogok mellé busát, csak rádobom a tűzre
Meg sem ízlelem a húsát!
Az aranyalmafából tábortüzet rakok, csak
Egy pálcát vágok belőle
Hogy használják a vakok:
Támasznak az úton, s ha
Egy gazdag velük pihen
Azzal üssék agyon, vagy azzal szúrják szíven!
Miseborba fojtom az összes kövér papot!
Isten nevét harsogva lopják csak a napot!
Körülvéve aranytól, sok szobortól
Sok képtől
Az utolsót is elveszik a jámbor lelkű néptől
Fussanak a csendőrök is amíg megtehetik
Különben a nevem sírva emlegetik!
Korbácszene mellett ülnek vigaszságot?
Most az egyszer én teszek velük igazságot!
Hetedhét határon túlrepít az álom:
Galambom! Tubicám! Te leszel a párom!
Király jóváhagyását a nászunkra nem várom
A lakodalmi táncot majd a koporsóján járom!
Járom elejébe két kicsi ökrömnek
Gazduram! Elébe két kemény öklömnek!
Megfogom a munkát, forgatom a földet
Verek a parasztra, kéket, aztán zöldet!
A legnagyobb királyfinak leszakadt a lába
Piros vizet vitt onnan a Kapos meg a Rába
A középső általam bekoppant egy fába
A kicsi meg sem született, én voltam a bába!
A bálba nem hívtak, de meg sem kérdeztek
Ettek-ittak amíg az öcséim éheztek
Húgaim szomjaztak, szolgálni érkeztek
Csendes bál az bizony, amit megmérgeztek!
Szegénylegény jóllakik az igazság ízével
Szegény leány szomját oltja
Bosszúnak vízével:
Ismeri az úri fiút, tudja milyen lesz ő
Ha eltörik a hátán néhány mogyorófavessző!
Ilyen a nép fia, ha valamit eltökél
S ha lesz a fején zsák
És a nyaka körül kötél:
Mosolyog ő azon, mert tudja a gavallér
Hogy az ő nyakát százszor
Jobban szorítja a gallér!