Gourmand - Altató dalszöveg (lyrics)
[Gourmand - Altató dalszöveg lyrics]
Megszikkadt szívedben nem járt a fény
Sterilizált téged az agymosás
Nem vagy te senki, csak alantas én
Aludj el szépen, aludj tovább
Az egód zokog: "Az agyadra mentem!"
Elbújtam, keress egy terápián
"egyél, nekem nősz nagyra szentem"
Fogyassz, s nem keletkezik hiány
Te vagy az ismert világ közepe
Innen, s túl az Óperencián
A józanész azt kérdi, jöhet-e
Vagy maradjon periférián
Hiszen a sajtószabadság rég tiéd
A szavazati jogodat megkapod
Nem telt el hiába százötven év
Aludj el szépen, légy jó halott
Kényelmesen elnyel az örök köd
A túlzott jólét elbágyasztott
Bár a szolgahajlamod az öröklött
A szolgaságod nem tanult, választott
Beszélhetnél is muszáj hörögnöd?
Az anyaméh dögszagot árasztott?
Ha moslékot látsz: muszáj-e röfögnöd?
Hozzá szoksz hamar a lábszaghoz?
Hasztalan itt a szólás szabadsága
Nem dumálni kell, csak dönteni
Hogy mit szeretnél, ha ki manipulálna?
Melyik hazugság örömteli?
A társadalmi problémákat
Mint egy szuperhős, megoldhatod
S a jó tetted rád visszaszállhat
Csak szánj rá négy évente egy napot
Abból látszik, hogy valami bánt ma
Hogy az arcod nem olyan bamba
A halántékodhoz tartott banánba
Héjastól lett beleharapva
Nem a te hibád, ne magadat rágd
Neked tényleg nem volt választásod
A rendszer bízott feladatot rád
Az új generációk sírját ásod
Génkészleted adott rád rabláncot
Nincs választásod, csak döntéseid
Az a rendszer, amit ti használtok
Szabadságod árán bekényszerít
A biztonság illúziójába
Nem neked való, olyan kötetlen
Otthonra lelsz a katatón, kába
Ócska álmokat ringató tömegben
Zizeg a jó televízió
Álmodban kódolt frekvencián
Azt üzeni neked, hogy hízni jó
Aludj el szépen, aludj tovább
Sterilizált téged az agymosás
Nem vagy te senki, csak alantas én
Aludj el szépen, aludj tovább
Az egód zokog: "Az agyadra mentem!"
Elbújtam, keress egy terápián
"egyél, nekem nősz nagyra szentem"
Fogyassz, s nem keletkezik hiány
Te vagy az ismert világ közepe
Innen, s túl az Óperencián
A józanész azt kérdi, jöhet-e
Vagy maradjon periférián
Hiszen a sajtószabadság rég tiéd
A szavazati jogodat megkapod
Nem telt el hiába százötven év
Aludj el szépen, légy jó halott
Kényelmesen elnyel az örök köd
A túlzott jólét elbágyasztott
Bár a szolgahajlamod az öröklött
A szolgaságod nem tanult, választott
Beszélhetnél is muszáj hörögnöd?
Az anyaméh dögszagot árasztott?
Ha moslékot látsz: muszáj-e röfögnöd?
Hozzá szoksz hamar a lábszaghoz?
Hasztalan itt a szólás szabadsága
Nem dumálni kell, csak dönteni
Hogy mit szeretnél, ha ki manipulálna?
Melyik hazugság örömteli?
A társadalmi problémákat
Mint egy szuperhős, megoldhatod
S a jó tetted rád visszaszállhat
Csak szánj rá négy évente egy napot
Abból látszik, hogy valami bánt ma
Hogy az arcod nem olyan bamba
A halántékodhoz tartott banánba
Héjastól lett beleharapva
Nem a te hibád, ne magadat rágd
Neked tényleg nem volt választásod
A rendszer bízott feladatot rád
Az új generációk sírját ásod
Génkészleted adott rád rabláncot
Nincs választásod, csak döntéseid
Az a rendszer, amit ti használtok
Szabadságod árán bekényszerít
A biztonság illúziójába
Nem neked való, olyan kötetlen
Otthonra lelsz a katatón, kába
Ócska álmokat ringató tömegben
Zizeg a jó televízió
Álmodban kódolt frekvencián
Azt üzeni neked, hogy hízni jó
Aludj el szépen, aludj tovább