Gyík zenekar - a huszonhetes dalszöveg (lyrics)
[Gyík zenekar - a huszonhetes dalszöveg lyrics]
Fodros patakon, bömbölő zenegép
Ott megy, fütyülés, rázza a fenekét
Indul a vonat, kattog a kereke
Boltban sorban áll, mellén a gyereke
Véres iszapon, városi gyerekek
Röntgen, repedés, orvosi leletek
Tam tam a szívem, elszórva fizetés
Egy nagy levegő, nyugtató lihegés
Adjál nekem is! Kell még valami!
Koldul a DNS, probléma alaki
Massza az éter, baszva ma éjjel
Fény felé tartod, ott van a vízjel
Kösd meg a vizeket, hízzon a disznó
Lószar a rendszer, ostoba diszkó
Táncol az első, lődd le, ne fájjon
Hajnali öt van, fekszem az ágyon
Fagyöngyök ülnek, széltől kopasz fákon
Gyerekrajz valóság, télszagú ákombákom
Köszönöm az égnek, hogy átlépek ezeken
Négy-öt vonallal megrajzolt teremen
Mellettem kéjesen sóhajt a szerelem
Az egyszerű pontot, térben elhelyezem
Adj nekem levegőt, szorítsd a lepedőt
Stresszlabda öklökkel markolod az időt
Engedd el, had vigyék barázdaviharok
Ökrökkel huzatod, ne tudják, ki vagyok
Csapj oda: -Hé, Te! Ülj a szekérre!
Papírral fogd fel, tinta a vére
Örök vagy múlandó, egyszerű pillanat
Megjött a távirat, végre már írt a Nap
Holnap kiirtanak, firkáló pirkadat
Aprócska kártyán, felgyűlő több adat
Fejemben villámgyors gyíkokat kergetek
Lenyugszom, csak hagyom, fényre kiüljenek
Fagyöngyök ülnek széltől kopasz fákon
Gyerekrajz valóság, télszagú ákombákom
Aki dudás akar lenni
Pokolra kell annak menni
Ott kell annak megtanulni
Hogyan kell a dudát fújni
Ott megy, fütyülés, rázza a fenekét
Indul a vonat, kattog a kereke
Boltban sorban áll, mellén a gyereke
Véres iszapon, városi gyerekek
Röntgen, repedés, orvosi leletek
Tam tam a szívem, elszórva fizetés
Egy nagy levegő, nyugtató lihegés
Adjál nekem is! Kell még valami!
Koldul a DNS, probléma alaki
Massza az éter, baszva ma éjjel
Fény felé tartod, ott van a vízjel
Kösd meg a vizeket, hízzon a disznó
Lószar a rendszer, ostoba diszkó
Táncol az első, lődd le, ne fájjon
Hajnali öt van, fekszem az ágyon
Fagyöngyök ülnek, széltől kopasz fákon
Gyerekrajz valóság, télszagú ákombákom
Köszönöm az égnek, hogy átlépek ezeken
Négy-öt vonallal megrajzolt teremen
Mellettem kéjesen sóhajt a szerelem
Az egyszerű pontot, térben elhelyezem
Adj nekem levegőt, szorítsd a lepedőt
Stresszlabda öklökkel markolod az időt
Engedd el, had vigyék barázdaviharok
Ökrökkel huzatod, ne tudják, ki vagyok
Csapj oda: -Hé, Te! Ülj a szekérre!
Papírral fogd fel, tinta a vére
Örök vagy múlandó, egyszerű pillanat
Megjött a távirat, végre már írt a Nap
Holnap kiirtanak, firkáló pirkadat
Aprócska kártyán, felgyűlő több adat
Fejemben villámgyors gyíkokat kergetek
Lenyugszom, csak hagyom, fényre kiüljenek
Fagyöngyök ülnek széltől kopasz fákon
Gyerekrajz valóság, télszagú ákombákom
Aki dudás akar lenni
Pokolra kell annak menni
Ott kell annak megtanulni
Hogyan kell a dudát fújni