Hegedűs a háztetőn (musical) - Tevje monológja II. dalszöveg (lyrics)

Tevje: Mit hallok
Nem hiszem el! Az áldást? Mire?

Már semmi hatalmam sincs ez nem igaz!

Mint nemrég Cejtel és Motel

De ők kértek, sőt könyörögtek

S most nem kérded: tetszik vagy nem
Te hozzámész

Hát mit kívánsz tőlem most?
Csak menj! Csak menj!

És tépd ki a szakállam, verd le a sapkám!

Hagyomány!

Hát ez itt az apjától még
Csak engedélyt sem kér!

Akkor a hagyomány mit ér?

Kihúztam nemrég egy alapkövet, és
Omlik a föld, omlik a ház

Széthullunk mind mert mi történt itt?
Egy ember azt közli velem
Hogy el fogja venni a lányomat
Nem kéri, hanem közli, de előbb elhagyja

Hodel: Nem hagy el, papa

Percsik: Amilyen hamar csak lehet
Érte küldök és feleségül veszem szeretem!

Tevje: Szeretem! Szerelem, új divat
De ha úgy vesszük, a mi régi szokásaink is
Valamikor újak voltak
Nem igaz? De akárhogy is vesszük:
Ők megegyeztek, szülők nélkül
Házasságközvetítő nélkül megegyeztek
Másrészről viszont, ha úgy vesszük
Volt-e házasságközvetítője Ádámnak és
Évának? Volt? Volt! Hát ha volt
Akkor ezeknek is ugyanaz
A házasságközvetítőjük

Már mind a fejemre nő még ilyet na szép

És még hogy áldásom rá az ész megáll

Hát zárjam pincébe őt? Már késő

Nos hát, itt sok szavam nincs nekem

Ez szerelem! Hagyomány!

Jól van gyerekek
Megkapjátok az áldásomat és
A beleegyezésemet ámen