Ótvar Pestis - ARANYKÖZÉPÚT (feat. RICKY THE TRICKY) dalszöveg (lyrics)

Nem teszek semmit
Hagyom hogy történjen minden
Hiába van nálam pisztoly
Amikor töltényem nincsen
Nézz a dolgok mögé, nem olyan egyszerű
Mint hitted ha elkövetsz valamit akkor
Szembesülni is kell mert a drogok
Városában nem fog szembetűnni Isten
Aranyközéputak melyeket elkerülni cinkes
Mégis mindig más irányba terelnek
A gondolatok egyes helyeken nem bírok
Lenni máshol ottragadok
És csak mászok ki, engem meg eltántorít
A folyamatos dilemma az agyam
Még nem károsítja de a füst is elszáll vele
És akkor majd tisztán látok
Egyet haladok előre aztán
Kettőt visszább lépek

Rohan a világ, de lehet hogy túl lassan
Vagy csak nem jó az irány
Szólna mindenki de hallgat
Teker csavar aki lát
Vakulásig nyomjuk gyerekek
Láttunk mi már eleget, megyek
Inkább mást keresek meg
Jó volt fent is de tudom adod a lenti létet
Régóta testem része a nyomor, lelki béke
Mikor kosz az csak mert ezt
Tanultad és ez az élet
Ebből én kimaradok, köszönöm többet nem kérek
Vágod elég
Kicsikét megpihenek vár a családi ebéd
Van még remény
Csonkaként születtem végül meg sok
Lett a kevés
Ezért megyek fejjel a falnak túl
Sok lesz tesike ez
Verekedek, török, zúzok, mindent is a gecibe
Ne maradjunk, pusztítok, de leginkább magamat
Végén nem lesz akarat ledönteni
Majd a fő falakat, ay
Minden érem összes oldalát már megvizsgáltam
Nem lettem okosabb, énem eltűnt már a picsába
Vígasztal, de valamiért nem nyugtat a csár
Tegnapot, a holnapként
Úgy élem meg akár a mát

Aranyközépút merül az akku
Valld, hogy felgyújt, minden de ha jó, marad

Tegnap megcsaltam a csajom
Holnap megkérem a kezét
Nem kellenek a ribancok
Jutott nekem öt feleség
Már megint zaklat anyám
Miért nem keresett egy hónapja
Elfogyott a kaja
Évekkel ezelőtt még koplaltam
Nem tudom hol van apám, sosem láttam
Sosem keresett
De volt ki pótolja és férfiként felnevelt
Szeretett
Mindent megadtál már elejétől fogva
Egy velejétől romlott gyerek
Szemetét elhordta
Bele égetted a múltamba a jövő képem
Megtanítottad hogyan hugyozhatok
Szembe széllel ki sem mozdulok ha komfortos
Mert nem remélek
Gyenge lélek, de félek egyszer tetten érnek
Tavalyi haragom sötét akár a múltam
Mert az utca összes cucca
Az útamat mélybe húzta
Bánom de nem keresem már a kiútat
Bocsánatot hiába kérek
A végére elvisz a pirula
Stabilan stagnálok, felfelé és előre
Céltudatosan megyek
Ha nem enyém nem kell belőle
Még van mit tanuljak
Tudom a több kényelem megöl
De nincs iránytűm
Mert az aranyközépút lesz majd belőve

Aranyközépút, ay magam felé húz, ay
Aranyközépút, ay magam felé húz, ay