Ótvar Pestis - Egyedül intro dalszöveg (lyrics)
Ótvar Pestis [Olasz Patrik] Hódmezővásárhelyről, Magyarország
[Ótvar Pestis - Egyedül intro dalszöveg lyrics]
Múlnak a napok, egyedül vagyok
S félek ez mindig így lesz mostmár ezután
Zárt ajtók mögött, függönyök között
Egy álmot kergetek még, vakon, s tovább
Nem akarok egyedül lenni
De már nem is jó veletek együtt
Nyugtat a zárt ajtó
A kulcsot még bele se tettük
Fejemben ár-apály de gond egy szál se lesz
Keresnek bár ma már tudom rosszkor keresnek
Nincs fény, nincs kiút végleg be vagy zárva
Olykor lelépnél az életből a
Szart benne hagynád csak
Az a baj nеm megy aztán beleragadsz
Mеrt bebasznál már megint
El kell mondjam magamnak hogy
Jobb ha feladnám
Túl sokat tettem le és így túszokat ejtettem
A saját világommal együtt hullok a vesztembe
Annál boldogabb vagyok minél kevesebbet tudok
Mert egy gondolat terel el
Mikor szememet lehunyom
Hogy múlnak a napok, magamban újra agyalok
Hogy leszek túl a sövényen
Elég-e útra a való fenékig túrtam a földet
De mégis húztak a csalók
Hátam csak csusszan a tőrbe
Bent én itt úgy maradhatok
Inkább függönyök közt
Minthogy küszködjek köztetek
Lecsúszok a közhelyen, elhúzok a dögtelepre
Vége minden szépnek, végre nincsen már zaj
Évek ismétlése után végitélet vár majd
Én meg én, egy pár baj
Csak kisebb lett a vállam
A hitem ellen lázad így terem a kiskertbe
Pénz helyett a csárszag
Nézek helyet a lelkemnek
Mert itt meg nem találnak
Én meg én, egy pár baj
Csak kisebb lett a vállam
A hitem ellen lázad így terem a kiskertbe
Pénz helyett a csárszag
Nézek helyet a lelkemnek
Mert itt meg nem találnak
S félek ez mindig így lesz mostmár ezután
Zárt ajtók mögött, függönyök között
Egy álmot kergetek még, vakon, s tovább
Nem akarok egyedül lenni
De már nem is jó veletek együtt
Nyugtat a zárt ajtó
A kulcsot még bele se tettük
Fejemben ár-apály de gond egy szál se lesz
Keresnek bár ma már tudom rosszkor keresnek
Nincs fény, nincs kiút végleg be vagy zárva
Olykor lelépnél az életből a
Szart benne hagynád csak
Az a baj nеm megy aztán beleragadsz
Mеrt bebasznál már megint
El kell mondjam magamnak hogy
Jobb ha feladnám
Túl sokat tettem le és így túszokat ejtettem
A saját világommal együtt hullok a vesztembe
Annál boldogabb vagyok minél kevesebbet tudok
Mert egy gondolat terel el
Mikor szememet lehunyom
Hogy múlnak a napok, magamban újra agyalok
Hogy leszek túl a sövényen
Elég-e útra a való fenékig túrtam a földet
De mégis húztak a csalók
Hátam csak csusszan a tőrbe
Bent én itt úgy maradhatok
Inkább függönyök közt
Minthogy küszködjek köztetek
Lecsúszok a közhelyen, elhúzok a dögtelepre
Vége minden szépnek, végre nincsen már zaj
Évek ismétlése után végitélet vár majd
Én meg én, egy pár baj
Csak kisebb lett a vállam
A hitem ellen lázad így terem a kiskertbe
Pénz helyett a csárszag
Nézek helyet a lelkemnek
Mert itt meg nem találnak
Én meg én, egy pár baj
Csak kisebb lett a vállam
A hitem ellen lázad így terem a kiskertbe
Pénz helyett a csárszag
Nézek helyet a lelkemnek
Mert itt meg nem találnak