Ótvar Pestis - Életkép(telen) (feat. Imi Lájt) dalszöveg (lyrics)
Ótvar Pestis [Olasz Patrik] Hódmezővásárhelyről, Magyarország
[Ótvar Pestis - Életképtelen feat. Imi Lájt dalszöveg lyrics]
Lerombolok egy világot hogy
Építsek egy hegyet
Benne mindennel ami fontos volt
Vagy később lehet
Csak még kéne két sört vegyek
Ide tévedésből megyek
Olcsóbb lett emez, de drágult más
Folyton folyik az orrunk pedig meg
Se fázunk má ahogyan kopik a talpam érzem
Régen máshol járok magamat elvesztettem
Nem kerestem rám most vágod
Olcsóbb lett emez, de drágult más
Folyton folyik az orrunk pedig
Meg se fázunk má
Ahogyan kopik a talpam érzem
Régen máshol járok magamat elvesztettem
Nem kerestem rám most vágod
Régen guránhoz herbálért
Most meg budáról a legszebb (et)
Beruháznék egy útra de nem
Tudom hogy meglesz-e
Mindig futok a vesztembe így
Indulok el ha kéne
Kint is meg a házban elszívom ezt a c-t, mer'
Soha sem jöhet el, de nem is várom már
Sokan eldőlnek erre felé, megint máshol jársz
Hova lett az a gyerek akit régen ápoltál
Soha nem haza megyek, mer' így élek látom már
Éjszaka, reggel mér' maradsz fent he
Nézem a távolt, elégetném csak a tengert
Eláztatnám a füvet, mi engem elver
Mikor úgy érzem hogy mindennek értelmet adtam
Megint egy évet elbasztam
De nem bánom mert szeretem ezt az életformát
Velem képek vannak bele sem férek mostmár
Eleget téptem
Befellegzett ma még egy kortárs
Semmivé válok, ha nem beszélem én el
Betesztel épp a némber
Egyszerre mész az árral
Ezek helyére lépnek, keresnek még ma mást
Nekem fontos a kapcsolat
Ezér bárhol megtalálsz
Keserédes az élet érzem, beállva nem parás
Egy a cél
Menj a széllel és a vágyad megtalál
Mert a kép akkor tisztul
Mikor nem terem a fán
Vezetgetheted talán, de nem lehetsz tanár
Vettem csárt hogy betépjek
Tekertem másik irányba
De nem változott semmi így se'
Akármit csináltam
Nem dőlünk hátra soha akkor sem
Ha már rég kijárna nem telek be a hiánnyal
Egyvelegben a világgal
Három perc a víz alatt
Három percre bíztam benned
Míg az ujjad a cigin végig szaladt
Három felvonásban érkezik a darab
Tragikomédia napokig nem szovázni
Csak éjsötét meg drog és pia
Napfény elvétve kandikál be
A nagytálban gambik állnak
A srácok a konyhában ordibálnak
Minden együtt áll ahhoz
Hogy átmenjünk kannibálba
Jobbra húzás balra húzás
Pont mint egy randioldal
Hardcore suicide, kamikaze, vak pilóta
Borul a hamu rám, radioaktív az aurám
Isten a tanúm rá, mert nem látja senki más
Csak egyetlen entitás
Tíz ujj a két kezemen, mindegyikre tíz csapás
Állok a peremen, a mélybe meredve
Mintha már jártam volna itt
Mintha ez derengne