Ótvar Pestis - Ugyanaz (Intro) dalszöveg (lyrics)
Ótvar Pestis [Olasz Patrik] Hódmezővásárhelyről, Magyarország
[Ótvar Pestis - Ugyanaz Intro dalszöveg lyrics]
Hát az emberiségben benne van
Ez a kíváncsi természet
Azokba' az időbe' még tanulatlan volt
Mer' ugye mondjuk meg őszintén
Mer' jóval tanulatlanabb még
Mindig azt hallgatták, hogy ki
Mit mond a boszorkányokról
A Teknyőkaparókról hát erről beszélgettek
Ez nem méreg hanem orvosság
Még egy két szer ami boldoggá tesz
Nem vérzek csak a torkom fáj
De még egybe vagyok nem is gondolnád ezt
A valóságtól is hallucinálok
De nem érdekel a kamu világod
Imádom azt amit érzek
Ébressz fel ha esetleg szarul csinálom
Egyre több az еmber körülöttem
Nem férеk el akkora helyet foglalnak
De a végére csak az marad itt
Ki a köveket velem mozgatta
Istenem annyit kérek
Ne legyek benne a reflektorban
Szebben szólva mer a backstageben
Mindig csak szesz meg por van
Nincs egy perc nyugtom se
Kérdezgetik folyton hol van a fűszer
Mások éppen halnak bele a szarba
Tesó de nekem ez olaj a tűzre
Bírom mert mindig is kellett
Hiába bántottak álltam a sarat
Meglátogattalak újból és újból
De rájöttem hogy csak a kárhozat marad
És közben észre se vettem hogy
Ugyanazt a napot élem folyamat újra
Betéved hozzám pár váratlan vendég a
Hibáimból meg hova tanuljak?
Évekkel ezelőtt ígértem magamnak
Rendbe hozom majd az életemet
De csak egyre lejjebb mentem engem
Nem kell félteni elvisz a képzeletem
Folyamat csörög a vedd fel, ember
Nem méltatom őket válaszra
Ne akarjon tőlem semmit később
Aki az ajtót is rám basszta
Amikor észreveszik
Hogy annak egy pár forinttal több amit kap
Mint a másiknak, akkor arra irigykednek
És nem tudják megérteni
Hogy nem lehet egyformán mindenkinek
Ezt nem tudják megérteni
Ez a kíváncsi természet
Azokba' az időbe' még tanulatlan volt
Mer' ugye mondjuk meg őszintén
Mer' jóval tanulatlanabb még
Mindig azt hallgatták, hogy ki
Mit mond a boszorkányokról
A Teknyőkaparókról hát erről beszélgettek
Ez nem méreg hanem orvosság
Még egy két szer ami boldoggá tesz
Nem vérzek csak a torkom fáj
De még egybe vagyok nem is gondolnád ezt
A valóságtól is hallucinálok
De nem érdekel a kamu világod
Imádom azt amit érzek
Ébressz fel ha esetleg szarul csinálom
Egyre több az еmber körülöttem
Nem férеk el akkora helyet foglalnak
De a végére csak az marad itt
Ki a köveket velem mozgatta
Istenem annyit kérek
Ne legyek benne a reflektorban
Szebben szólva mer a backstageben
Mindig csak szesz meg por van
Nincs egy perc nyugtom se
Kérdezgetik folyton hol van a fűszer
Mások éppen halnak bele a szarba
Tesó de nekem ez olaj a tűzre
Bírom mert mindig is kellett
Hiába bántottak álltam a sarat
Meglátogattalak újból és újból
De rájöttem hogy csak a kárhozat marad
És közben észre se vettem hogy
Ugyanazt a napot élem folyamat újra
Betéved hozzám pár váratlan vendég a
Hibáimból meg hova tanuljak?
Évekkel ezelőtt ígértem magamnak
Rendbe hozom majd az életemet
De csak egyre lejjebb mentem engem
Nem kell félteni elvisz a képzeletem
Folyamat csörög a vedd fel, ember
Nem méltatom őket válaszra
Ne akarjon tőlem semmit később
Aki az ajtót is rám basszta
Amikor észreveszik
Hogy annak egy pár forinttal több amit kap
Mint a másiknak, akkor arra irigykednek
És nem tudják megérteni
Hogy nem lehet egyformán mindenkinek
Ezt nem tudják megérteni