A Srácok - A Srácok elgondolkodnak dolgokon dalszöveg (lyrics)

Közr: A Kész Srác

Kész Srác:
" a kik hit által országokat győztek
Le, igazságot cselekedtek, az
Ígéretet elnyerték
Az oroszlánok száját betömték
Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a
Kard élitől, felerősödtek a betegségből
Erősek lettek a háborúban
Megszalasztották az idegenek táborait
Asszonyok feltámadás útján
Visszanyerték halottjaikat
Mások kínpadra vonattak
Visszautasítván a szabadulást
Hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek
Mások pedig megcsúfoltatások
És megostoroztatások próbáját állották ki
Sőt bilincseket és börtönt is
Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek
Szétfűrészeltettek, kardra hányattak


Juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak
Nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve
A kikre nem volt méltó e
Világ, bujdosóváa pusztákon és hegyeken
Meg barlangokban és a földnek hasadékaiban
És mindezek, noha hit által
Jó bizonyságot nyertek
Nem kapták meg az ígéretet"

Rém Srác:
Komplex komplexusok mondd meg, hova jutok?
Köröttem rózsaszín burok veszélyes
Szavakat súgok
Melyek szétszaggatják dobhártyád, én
Vetem ki kártyád, megmutatom neked bárcád
Miközben lenyúlom a tárcád
A szex nálam nem tabu, bár a méretem átlagos
Elmém másnapos, de szívbaj nélkül rád tapos
Kegyetlen mondatok, várnak szebb holnapok
Bombajó zöldet tolhatok kösz, jól vagyok
Toxikus oldatok, a saját szaromban olvadok
Célok és fókusz nélkül nem tudom
Hogy hol vagyok
Valahol a semmi és a minden határmezsgyéjén
A Pokol legmélyén rettegek
Mikor eljön az éjfél
Félek a szellemektől, a démonoktól, az éjtől
Intuitív zsigeri érzéseim feltörnek a mélyből
Paranoia, elmebaj, halálfélelem
Pszichés fájdalom
A világ a vállamon, de mint Atlasz
Én vállalom
Mentális ártalom, fizikális bántalom
Elbájoló az este, mint egy áldozatnak szánt
Szűzlány tökéletes teste
Vére rám festve, lelke a fejem felett kavarog
Hátamon libabőr
Szemem felragyog még több vért akarok!
Rituális ital, szívemben tombol ijesztő vihar
A vágyaim hajtanának
Az ösztön belülről kimar
Szabadjára engedem agyam, a Pokol elszabadul
Mint egy tornádó
Indul útjára és tombol vadul
Totális mentális szabadság
Elementális vadság
Infernális gazság, transzcendentális nagyság
Nincs szociális rabság
Egy új dimenzió kapuja nyitva
Az igazság: elém tárul bensőm
Minden rejtett titka
Ritka, ki eljut erre a szintre
Hol már nincs határ mindenki tudta
De nem hitte sok retardált szamár
Mentális paralízis nesztek
Itt az igazi krízis
A levegőben fura fuvallat
És valami fertelmes íz is
Eltompult érzések, pszichikális sértések
Útját szegem minden félreértésnek
Most én lépek a válaszom arra
Ahogy kezeltek jöhetnek a kérdések!
Ne higgy az ép észnek megértem
Hogy mért féltek hisz érzitek a vészt, és
Hogy mi fog következni
Hogy ki fog a sérelmek
Miatt a Sötéttel szövetkezni
Lehet ölelkezni, mert lehet
Hogy utoljára tehetitek a listámon neveitek
A haragot látják szemeitek
A dühöt bennem nevelitek, a szót terelitek
A szart keveritek kérdem:
A gyűlöletet szeretitek?
Levágom fejeitek, kitépem beleitek
Lecsapom kezeitek
Kiszúrom szemeitek, megölöm feleitek
Felvágom ereitek eltévedt lélek
Ki réges régóta a Gyűlöletnek él
A Sötétség a hazája, meglelte békéjét
Többé nem fél ez vagyok én! Kinek agya
Egy más világban létezik
Sokan fékezik indulataik, és
Perverz módon élvezik, hogy ők azok, kik a
Tisztes polgár eszméjét képezik
A boldog tudatlanság állapotát
Vélve létük élhetik
És sohasem kérdezik, mi, miért
Mi célból történik ellenfél és kard nélkül
Vívják értelmetlen csörtéik