A Srácok - Falak ablakok dalszöveg (lyrics)
[A Srácok - Falak ablakok dalszöveg lyrics]
A falak, fülelnek, az ablakok, figyelnek
A Hajnali Lopakodó:
A falak, fülelnek, az ablakok, figyelnek
Nem paranoia, mert nem csak, én látom
Ilyennek
Szemek, és fülek, csak ülök, körbevesznek
Átölelnek, nem eresztnek, a zajok
Tönkretesznek
Hangtalan, görgedeznek, víziók, az agyamban
Férgek, szörnyu képek, a sötétben, magamban
Egyedül, félek, izzadtság, különös lények
Hernyók, tetvek, felpattanó, kérgek
Szörnyek, törnek fel, a padló alól, lassan
Szelek, sziszegnek, fák nyögnek
Kinn a fagyban
Rettegek, nem mozdulok, lélegzetem
Visszatartom
Rideg, jéghideg, lehelet csapja, meg az arcom
Meghalok, szívem kiugrik, itt a vég
Meghaltam
Megvalltam, meggyóntam, buneim bár
Nem akartam
Ki ez? MIT AKAR? MIÉRT ENGEM? HAGYJ KÉRLEK!
Félek nE VÍGY EL! Maradnék még éRTED?
Hagyj békén! vedd le kezed!
Nem akarom! tunj el!
Fázom, kiver a víz, egybefolyik, a tuzhely
Dohos levego, az élet, megfulladok
Vessünk véget
Felorlodöm, megorültem, várom már, a véget
A falak, fülelnek, az ablakok, figyelnek
Para Balázs:
A falak, nem süketek, az ablakok, nem vakok
Érzem, hogy figyelnek, ostoba nem vagyok
Orületbe kergetnek, a frászt hozzák rám
Folyton megijesztenek, nyírkos lett a szám
Belso reszketés, kívülrol nem látszik
Suttogó orgánum, az agyammal játszik
Mégis csak léteznek, árnyakat képeznek
Mentálisan szétszednek, egyszóval: vÉTKEZNEK!
Megfigyelés mi nekik?, Lehallgatás igen!
Behálóznak mindent, zakatol a szívem
Sajnos én ezt érzem, nyugalmat nem lelek
Alszok zuhanok, TÖBBÉ FEL nEM KELEK
A falak, fülelnek, az ablakok, figyelnek
Fehér Imre:
Az ablaknak szeme van, a falnak meg füle
Csendben figyelmeztetlek: figyelnek te hülye
A hallásuk éles, a szemük mint a sasé
A vasbeton számukra csak vékony, papírmasé!
Vörös Óriás: Kiver a víz, éjszaka ébredek
Nem tudom, kik ok, de tudom, hogy figyelnek
A falak kergetnek, suttognak, hallgatnak
Látom, a sarokban ott áll egy árny alak
Nem mondd semmit, csak mereven néz
Árnyékom felé nyúlik egy kéz
A falon lebeg most csuklya van rajta
Az arcát nem látom, egy fátyol takarja
A keze csak nyúlik, a testemet akarja
Kérlek, ne csináld! Ne csináld! Hagyd abba!
Zsibbadt a testem, szorong a lelkem
Nem érzem a lábam, nem érzem a kezem
Mik ezek a fények? Szürkék és tompák
Kik ezek a törpék? Mik ezek a formák?
Gyorsan a villanyt! Nincs is itt semmi!
Ne félj, a Álex, nem kell rettegni!
Vége: A falak, fülelnek
Az ablakok, figyelnek
A Hajnali Lopakodó:
A falak, fülelnek, az ablakok, figyelnek
Nem paranoia, mert nem csak, én látom
Ilyennek
Szemek, és fülek, csak ülök, körbevesznek
Átölelnek, nem eresztnek, a zajok
Tönkretesznek
Hangtalan, görgedeznek, víziók, az agyamban
Férgek, szörnyu képek, a sötétben, magamban
Egyedül, félek, izzadtság, különös lények
Hernyók, tetvek, felpattanó, kérgek
Szörnyek, törnek fel, a padló alól, lassan
Szelek, sziszegnek, fák nyögnek
Kinn a fagyban
Rettegek, nem mozdulok, lélegzetem
Visszatartom
Rideg, jéghideg, lehelet csapja, meg az arcom
Meghalok, szívem kiugrik, itt a vég
Meghaltam
Megvalltam, meggyóntam, buneim bár
Nem akartam
Ki ez? MIT AKAR? MIÉRT ENGEM? HAGYJ KÉRLEK!
Félek nE VÍGY EL! Maradnék még éRTED?
Hagyj békén! vedd le kezed!
Nem akarom! tunj el!
Fázom, kiver a víz, egybefolyik, a tuzhely
Dohos levego, az élet, megfulladok
Vessünk véget
Felorlodöm, megorültem, várom már, a véget
A falak, fülelnek, az ablakok, figyelnek
Para Balázs:
A falak, nem süketek, az ablakok, nem vakok
Érzem, hogy figyelnek, ostoba nem vagyok
Orületbe kergetnek, a frászt hozzák rám
Folyton megijesztenek, nyírkos lett a szám
Belso reszketés, kívülrol nem látszik
Suttogó orgánum, az agyammal játszik
Mégis csak léteznek, árnyakat képeznek
Mentálisan szétszednek, egyszóval: vÉTKEZNEK!
Megfigyelés mi nekik?, Lehallgatás igen!
Behálóznak mindent, zakatol a szívem
Sajnos én ezt érzem, nyugalmat nem lelek
Alszok zuhanok, TÖBBÉ FEL nEM KELEK
A falak, fülelnek, az ablakok, figyelnek
Fehér Imre:
Az ablaknak szeme van, a falnak meg füle
Csendben figyelmeztetlek: figyelnek te hülye
A hallásuk éles, a szemük mint a sasé
A vasbeton számukra csak vékony, papírmasé!
Vörös Óriás: Kiver a víz, éjszaka ébredek
Nem tudom, kik ok, de tudom, hogy figyelnek
A falak kergetnek, suttognak, hallgatnak
Látom, a sarokban ott áll egy árny alak
Nem mondd semmit, csak mereven néz
Árnyékom felé nyúlik egy kéz
A falon lebeg most csuklya van rajta
Az arcát nem látom, egy fátyol takarja
A keze csak nyúlik, a testemet akarja
Kérlek, ne csináld! Ne csináld! Hagyd abba!
Zsibbadt a testem, szorong a lelkem
Nem érzem a lábam, nem érzem a kezem
Mik ezek a fények? Szürkék és tompák
Kik ezek a törpék? Mik ezek a formák?
Gyorsan a villanyt! Nincs is itt semmi!
Ne félj, a Álex, nem kell rettegni!
Vége: A falak, fülelnek
Az ablakok, figyelnek