A Srácok - A Srácok szarok dalszöveg (lyrics)

Rém Srác:
Megvan mindenem, mégsem vagyok elégedett
Aki azt mondta, boldog vagyok
Nagyot tévedett
Valami más életet nézhetett, nem az enyémet
Az anyagcserém helyett megoldom
Az élet-cserémet
Tudom, vár az enyészet, hagyom az egészet
Szaporán veszek levegőt: ki-, és belégzek
Lehet, hogy kevés lesz
Pedig kapkodok fejvesztve
Alul vagyok fejlesztve
Csak bolyongok elveszve
Nem ez volt tervezve
Hanem valami sokkal másabb
Vége az áltatásnak mondd meg
Mi másra vágyjak?! Van fedél a fejem felett
Van mindig, mit ennem
Van egy nagy szerelmem, de nyugtalan a lelkem
Magam sem értem
Miért állok az egész világgal perben


A manipulációval áll szemben minden
Sejtem és szervem
Az erőm az elmém a templomom a testem
Mint Pablo Picasso
A jövőmet vésszeltelinek festem
Néha felkelni sincs erőm
Néha még gondolkodni is fáj
Az emberek egy, a normától elkóborolt nyáj
De mivel ők vannak többen, így én tűnök annak
Én vagyok kitéve életveszélyes
Hevének a Napnak
Én vagyok az igaz, a hű, a jó, a jámbor
És ők szívják ki állandóan
Az oxigént a számból
Hát csoda, hogy dühös leszek, hogy van
Mikor tudnék gyilkolni?
Félnek, hisz látszódik rajtam
Nem tudom titkolni

Zsír Srác:
Rájöttem, szar vagyok, egy negatív elem
Szerintem, még sörözni sem lenne kedved velem
Rossz a felfogásom, a gondolkodásom
Biztos, romlott az egész belső felem
Nincs bennem emberek iránti eredendő félelmem
Nem értem
Miért kell nekem nyáron is telelnem
A tetteimért minden hülyének felelnem
Szar az egész világ, szar vagyok én is
Olyan, mint az igazi: lágy is, kemény is
Még rajtam végigfut az érzelmek
És gondolatok egész skálája
Addig a világ ugyanazt a 2 sort skandálja
A papírt szídja, de azért használja
Majmokat nevelnek, rajtuk nevetnek
Kalodába veretnek, magukból kivetnek
Szarnak, szart hagynak ha elkapnak, bevarrnak
Minden hitetlent elhagynak
Minden ártatlant vallatnak
Elegem van belőled, te híg, büdös trágya
Te utolsó féreg, az emberek vágya

Nyugodt Srác:
Rájöttem, szar vagyok, szar, amit csinálok
Sokszor légüres tér
Amibe kiáltok de mit vártok?
Hogy a társadalom szerves tagjaként éljek?
Hát, az vagyok, van péniszem, megmutatom
Ha kéred ha ez nem elég, BASSZÁTOK
MEG, ez a véleményem
És belemondom a pofádba, fröcsögő nyállal
Keményen tiszta szívvel állok elétek
Így fordulok felétek
Míg ti megaláztok, lenéztek
S oda a szép remények
A kudarc a párnám, köröttem ármány
Becstelen élet vár rám
Fölöttem varjú kárál
Köpőlégy érzi a szagom és rámszáll
De a Nyugodt Srác megcsinálja, Ő
Lesz a szarok Messiása
Az utolsó remény, és ismét lágy, nem kemény
Lenyugszik, de nem szerény, és
Visszatér belém, az Élet
Még nem láttam ilyen gyönyörű
Szépet, ilyen tükörképet
Ami ötletekkel teli, s dühében
Nem a falat veri
És meri vállalni, hogy mivé
Lett és hova jutott, s hogy eddig mást sem
Tudott, mint szar-létén sírni
De már nem kell többé bújkálni
És nem lesz miért pírni

Beteg Srác: Lusta vagyok, tróger és trehány
Ha valaki megnézi a szobámat
A közepére behány
Keveset mozgok, csak a WC-re járok
Szarok egy keveset, rágyújtok és várok
Míg a szag olyan erőssé válik
Hogy a WC faláról a vakolat málik
Hát ez vagyok Én, az emberiség szégyene
Aki bár undorító, hisz
Életének egyetlen lényege
A légzés folytonosságának fenntartása
A sör tisztelete és rendszeres fogyasztása
S a megszáradt takony külszíni fejtése
Én vagyok a teremtés koronája
Az emberiség sertése
A púp a hátadon, a legaljasabb rágalom
Gusztustalan féreg vagyok
De ezt boldogan vállalom
S nem is megyek sehova, hisz
Nem ettem én meszet, mert én tudom a titkot:
Minden út Rómába vezet
Én viszont nem beszélni idegen nyelveket
Különben is itt születtem és ez lesz a föld
Ami eltemet