A Srácok - A Srácok motyognak dalszöveg (lyrics)
[A Srácok - A Srácok motyognak dalszöveg lyrics]
Rém Srác: Energialöketek, véres köpetek
Mélyen megbúvó gyökerek
Újabb rendszer ellenes szöveget elkövetek
Desszertek, aperitifek, mélyhűtött köretek
Ha befejeztétek, most én jöhetek
Kihasznált testek, puhányok, restek
Xanaxszal szöveteimben vérrel írt
Szavakat festek
Őrület, gyűlölet, halál és harag
Vértől csöpögő falak, kibelezett halak
Csak az idegesség maradt, magamból kifestem
A sötétre kifekszem
Az emberi fajból kivesztem
Nem tartozom ide haragudjak, de kire?
Csak magamra? Gonosz gondolatok
Alantas fondorlatok kúsznak lassan az agyamba
Előttem téglafal, elmémben képzavar
Nappalom félhomály, kezemben gépcsavar
Szememben vérerek, feszülten térdelek
Köröttem térerők, elnyűtten ébredek
Folyton csak kérdezek, de választ nem kapok
Szívem lassan ver, érzem, hogy meghalok
Szavakat suttogok, magamba tuszkolok
Szereket, melyeket zsebemben dugdosok
Nézésem zaklató, mindenre kapható
Légzésem szaggató, nehezen hallható
Zsír Srác: Feküdtem reggel az ágyamban
Kis Andiról álmodtam álmomban
Arról is, hogy kocsival mentem
Egy házba beléptem
Leültem egy székre, és szépen betéptem
Xilites rágó, Vereckei-hágó, én akkor
Nem ott voltam, ha jól emlékszem
Az orosz sztyeppeken szekeret toltam
Én nem így akartam, előre szóltam
El is jöttem, a medvékkel harcoltam
De a tajgát meguntam, egy kicsit elkumtam
Elindultam délre, de nem kúrtam félre
Ringyók, térdre! Szopjatok kékre!
Ha még nem kajáltatok, ez lesz ebédre
Nem kell a szobámba mályva tapéta
Csak egy ötszemélyes CCCP rakéta
2 lábam közt a botom staféta
Fogd meg jól, s belőlem fog szólni a próféta
Ez nem Görögország, és nem Kréta
Nézz az orrod elé, te idióta, analfabéta
Nyugodt Srác:
Motyogó, mindent kikotyogó, örök mozgó, torzó
A lányok szerint vonzó, bibét nem porzó szél
A szép lányoktól fél, magából soha ki nem kél
Végzete szerint él, nem lázad, éppen
Ezért soha el nem fárad
Nem veszíthet, mert nem kezd harcot
Szótlan viseli a kudarcot
Mint a bárány, kit kivégezni visznek
Úgy kell a világnak
Mint cián-mérgezés a víznek
De most betoppan, egy öngyilkos
Merénylő újból robban
Új élete kezdődik bebábozódott
Állapotban, burokban
Hiszen a meglelt kirakósjáték-részlet
A hiányzó darab
Eddig is tróger volt a Nyugodt Srác
És továbbra is az marad
A jövő kecsegtető, bár múltja nincs
Hihetetlen, de léte számára
A legnagyobb kincs
Kertkovácsoló, pénzharácsoló, nem olcsó
Léha préda
Csajozásban béna, hiszen rég megkukult, néma
Nem szól, hisz semmi értelme nem lenne
Ha volna jó dumája
Azzal éppúgy semmire se menne
Terve, elképzelése folyton dugába dől
De már nem bánja, csak csonka családja
Ami esténként szeretettel várja
Beteg Srác:
Sötétben tapogató, labdát adogató
Ide-oda pattogó, cukorka nyalogató
Nem csak a képzeletedben lakó
Zöld szemű manó
Négy darab bölcsességfoggal, öntudattal
És joggal, jogot formálva, gyakran próbálva
Nyugodtan fekve, lábat lóbállva
Érdekesen hamis ideológiákat formálva
Magában motyogva, darabokra potyogva
Hamis mosollyal vicsorog a nem létező okokra
Hisz nem vagyok szép, de szíveket török
Mivel nőket ölök, mert a szerelem örök
Pont, mint a Halál tisztellek, és meghajlok
Mint Mátrixban a kanál
Mélyen megbúvó gyökerek
Újabb rendszer ellenes szöveget elkövetek
Desszertek, aperitifek, mélyhűtött köretek
Ha befejeztétek, most én jöhetek
Kihasznált testek, puhányok, restek
Xanaxszal szöveteimben vérrel írt
Szavakat festek
Őrület, gyűlölet, halál és harag
Vértől csöpögő falak, kibelezett halak
Csak az idegesség maradt, magamból kifestem
A sötétre kifekszem
Az emberi fajból kivesztem
Nem tartozom ide haragudjak, de kire?
Csak magamra? Gonosz gondolatok
Alantas fondorlatok kúsznak lassan az agyamba
Előttem téglafal, elmémben képzavar
Nappalom félhomály, kezemben gépcsavar
Szememben vérerek, feszülten térdelek
Köröttem térerők, elnyűtten ébredek
Folyton csak kérdezek, de választ nem kapok
Szívem lassan ver, érzem, hogy meghalok
Szavakat suttogok, magamba tuszkolok
Szereket, melyeket zsebemben dugdosok
Nézésem zaklató, mindenre kapható
Légzésem szaggató, nehezen hallható
Zsír Srác: Feküdtem reggel az ágyamban
Kis Andiról álmodtam álmomban
Arról is, hogy kocsival mentem
Egy házba beléptem
Leültem egy székre, és szépen betéptem
Xilites rágó, Vereckei-hágó, én akkor
Nem ott voltam, ha jól emlékszem
Az orosz sztyeppeken szekeret toltam
Én nem így akartam, előre szóltam
El is jöttem, a medvékkel harcoltam
De a tajgát meguntam, egy kicsit elkumtam
Elindultam délre, de nem kúrtam félre
Ringyók, térdre! Szopjatok kékre!
Ha még nem kajáltatok, ez lesz ebédre
Nem kell a szobámba mályva tapéta
Csak egy ötszemélyes CCCP rakéta
2 lábam közt a botom staféta
Fogd meg jól, s belőlem fog szólni a próféta
Ez nem Görögország, és nem Kréta
Nézz az orrod elé, te idióta, analfabéta
Nyugodt Srác:
Motyogó, mindent kikotyogó, örök mozgó, torzó
A lányok szerint vonzó, bibét nem porzó szél
A szép lányoktól fél, magából soha ki nem kél
Végzete szerint él, nem lázad, éppen
Ezért soha el nem fárad
Nem veszíthet, mert nem kezd harcot
Szótlan viseli a kudarcot
Mint a bárány, kit kivégezni visznek
Úgy kell a világnak
Mint cián-mérgezés a víznek
De most betoppan, egy öngyilkos
Merénylő újból robban
Új élete kezdődik bebábozódott
Állapotban, burokban
Hiszen a meglelt kirakósjáték-részlet
A hiányzó darab
Eddig is tróger volt a Nyugodt Srác
És továbbra is az marad
A jövő kecsegtető, bár múltja nincs
Hihetetlen, de léte számára
A legnagyobb kincs
Kertkovácsoló, pénzharácsoló, nem olcsó
Léha préda
Csajozásban béna, hiszen rég megkukult, néma
Nem szól, hisz semmi értelme nem lenne
Ha volna jó dumája
Azzal éppúgy semmire se menne
Terve, elképzelése folyton dugába dől
De már nem bánja, csak csonka családja
Ami esténként szeretettel várja
Beteg Srác:
Sötétben tapogató, labdát adogató
Ide-oda pattogó, cukorka nyalogató
Nem csak a képzeletedben lakó
Zöld szemű manó
Négy darab bölcsességfoggal, öntudattal
És joggal, jogot formálva, gyakran próbálva
Nyugodtan fekve, lábat lóbállva
Érdekesen hamis ideológiákat formálva
Magában motyogva, darabokra potyogva
Hamis mosollyal vicsorog a nem létező okokra
Hisz nem vagyok szép, de szíveket török
Mivel nőket ölök, mert a szerelem örök
Pont, mint a Halál tisztellek, és meghajlok
Mint Mátrixban a kanál