A Srácok - A Srácok lényegre törnek dalszöveg (lyrics)
[A Srácok - A Srácok lényegre törnek dalszöveg lyrics]
Rém Srác:
Mint ahogy Jerikó falai, úgy omlik le minden
Mikor belépek mindent megértek
Mint mikor úgy igazán betépek
Nem baromságot beszélek, és nem
Csak port hintek felétek
De, mint Ninive, jobban
Teszitek, ha megtértek
Mert kénköves tűzben megégtek, mint
Sodoma és Ghomorra
Mert nagyobb erővel küldlek a Pokolba
Mint ahogy az El Nino tombolna
Hevesebben, mintha a Krakatau
Lávája fortyogna
Halálosabban, mintha egy király
Kobra fogával megcsókolna
Nem feltétlen egoista, szövegi terrorista
De nagyobb pusztítást okoz
Mint a földtörténet legnagyobb meteoritja
Ragyogok, mint egy üstökös az égen
Kibírhatatlan hőfokon égve már a Föld
Vonzása sem tart féken
Életem 120%-os hőfokon élem
Ezért övezi felperzselt pusztaság
Minden léptem
Szövegeim mélyen a földfelszín alatt kutatnak
Új utak felé mutatnak, és lendületet adnak
Mint Ady versei a Nyugatnak
Agyam gondolatai eljuttatnak helyekre
Régmúlt időkbe és fel nem fedezett terekbe
De pánikra semmi ok
Fantáziám hagyom játszadozni
Minden menni fog, nem kell nagyon fáradozni
A szavak csak úgy jönnek
Mint néhány esetben a könnyek
Egy szövegem se könnyed
Mint a Bűn És Bűnhődés-féle könyvek
De megéri őket meghallgatni
Mert én inkább felébreszteni fogok
Nem pedig altatni
Beteg Srác: Imi a konyhában tésztát eszik
Az idő csak telik, és az
Emberek észre sem veszik
Hogy az adót csak szedik, a nőket megverik
S a bajnokságot idén is az MTK-sok nyerik
De Imi most föláll, úgy tűnik, éhes maradt
De nem
Csak egy tésztadarab a foga közé ragadt
Idegesen a konyhában gyufaszálért kutat
Majd elindul betömetni a fogán fekvő lyukat
Magában morogva, zsebében borotva
De nem figyelmeztet senkit a közeledő dologra
Ő úgy hívja, "holnap"
Mások világvégének nevezik
De kerülik a témát, amikor tehetik
Mint Imi a fogorvost, akihez
Már be is csöngetett, s úgy ült a székbe
Mint akit a tudás tönkretett
Most persze nevetsz, mert egy
Tudatlan fasz vagy
De ha majd kilakoltat otthonról
Egy kötekedő hadnagy
Mert itt az árvíz, vagy
Tűzvész, vagy bármilyen katasztrófa
Vagy a népfelkelés ajándéka
Számodra egy akasztófa
Akkor lehervad a mosoly a fehéredő pofádról
S dadogva hadarsz majd, és nem pedig pofázol
Csöndbe maradsz szépen, mint Imi a székben
Aki éppen Istent szídja, igaz eléggé halkan
De az öreg meghallotta
Mert megjelent a halban
Most éppen Imi felé ballag, odaszól: Hallak
S megkérdi: Te, Imi, ha már itt vagyok
Nincs nálad egy kis hajlakk?
De Imi meg sem lepődik
Mert tudja az élet manapság csak egy tréfa
Szépen elsétál haza
Mert várja egy nagy tál tészta
Mint ahogy Jerikó falai, úgy omlik le minden
Mikor belépek mindent megértek
Mint mikor úgy igazán betépek
Nem baromságot beszélek, és nem
Csak port hintek felétek
De, mint Ninive, jobban
Teszitek, ha megtértek
Mert kénköves tűzben megégtek, mint
Sodoma és Ghomorra
Mert nagyobb erővel küldlek a Pokolba
Mint ahogy az El Nino tombolna
Hevesebben, mintha a Krakatau
Lávája fortyogna
Halálosabban, mintha egy király
Kobra fogával megcsókolna
Nem feltétlen egoista, szövegi terrorista
De nagyobb pusztítást okoz
Mint a földtörténet legnagyobb meteoritja
Ragyogok, mint egy üstökös az égen
Kibírhatatlan hőfokon égve már a Föld
Vonzása sem tart féken
Életem 120%-os hőfokon élem
Ezért övezi felperzselt pusztaság
Minden léptem
Szövegeim mélyen a földfelszín alatt kutatnak
Új utak felé mutatnak, és lendületet adnak
Mint Ady versei a Nyugatnak
Agyam gondolatai eljuttatnak helyekre
Régmúlt időkbe és fel nem fedezett terekbe
De pánikra semmi ok
Fantáziám hagyom játszadozni
Minden menni fog, nem kell nagyon fáradozni
A szavak csak úgy jönnek
Mint néhány esetben a könnyek
Egy szövegem se könnyed
Mint a Bűn És Bűnhődés-féle könyvek
De megéri őket meghallgatni
Mert én inkább felébreszteni fogok
Nem pedig altatni
Beteg Srác: Imi a konyhában tésztát eszik
Az idő csak telik, és az
Emberek észre sem veszik
Hogy az adót csak szedik, a nőket megverik
S a bajnokságot idén is az MTK-sok nyerik
De Imi most föláll, úgy tűnik, éhes maradt
De nem
Csak egy tésztadarab a foga közé ragadt
Idegesen a konyhában gyufaszálért kutat
Majd elindul betömetni a fogán fekvő lyukat
Magában morogva, zsebében borotva
De nem figyelmeztet senkit a közeledő dologra
Ő úgy hívja, "holnap"
Mások világvégének nevezik
De kerülik a témát, amikor tehetik
Mint Imi a fogorvost, akihez
Már be is csöngetett, s úgy ült a székbe
Mint akit a tudás tönkretett
Most persze nevetsz, mert egy
Tudatlan fasz vagy
De ha majd kilakoltat otthonról
Egy kötekedő hadnagy
Mert itt az árvíz, vagy
Tűzvész, vagy bármilyen katasztrófa
Vagy a népfelkelés ajándéka
Számodra egy akasztófa
Akkor lehervad a mosoly a fehéredő pofádról
S dadogva hadarsz majd, és nem pedig pofázol
Csöndbe maradsz szépen, mint Imi a székben
Aki éppen Istent szídja, igaz eléggé halkan
De az öreg meghallotta
Mert megjelent a halban
Most éppen Imi felé ballag, odaszól: Hallak
S megkérdi: Te, Imi, ha már itt vagyok
Nincs nálad egy kis hajlakk?
De Imi meg sem lepődik
Mert tudja az élet manapság csak egy tréfa
Szépen elsétál haza
Mert várja egy nagy tál tészta