Antifaces - Mindannyian Gyerekek Voltunk dalszöveg (lyrics)

Amiben hiszel az túl földönragadt
Amiben ő hisz, az túl megy mindenen
De amiben én hiszek, az csupán egy szó
Végtelen

Akartam ülni és akartam állni
Mint odafent a madarak, magasan szállni
Akartam élni és akartam látni
De tudtam én úgy is hogy fog ez még fájni
Együtt felnőttünk és együtt lehettünk
Emberré talán, bármit is tettünk
Voltak ám napok mikor össze is vesztünk
De te is tudod, hogy nem ezzel nyertünk
Bármilyen útra is léptél barátom
Visszafelé már úgyis eltűnt a lábnyom
De a szívedben ott van még ezernyi emlék
Hát hidd el nekem, múltban a mentség -
Akkor még mind ártatlanok voltunk
Ha hibáztunk is néha volt hova bújnunk
Szüleink megtették, amit tehettek
Ha rosszat cselekedtünk, akkor is szerettek


Sírtunk ha kellett valami a polcról
Sírtunk ha apu, hangosan horkolt
De lehet hogy csak csendben, vártuk a percet
Hogy anyu rászóljon, fejezd be kedves
Lehet hogy most már nincs is senki
Megkell tanulnod, egyedül lenni
Lehet hogy várnak valahol téged
De miért ilyen hamar, talán ezt kérded?
Emlékszel lehet még arra a napra
Sétálni mentünk, együtt a parkba
Késő volt már, leszállt az este
Felém fordultál ezt kérdezve
Ha egyszer az idő a nyakunkba hullna
Vajon mi lenne velünk sok sok év múlva
A válasszal többé már nem vagyok bajban
Gyere ide hozzám, és megsúgom halkan

- - - - - - - - - - --
Mindannyian gyerekek voltunk
Egy a jövőnk és egy a múltunk
Egy világ melyben ébredtünk
Hol gyanakvás nélkül is élhettünk!
Mindannyian gyerekek voltunk
A játszótérről elindultunk
Talán egy nap majd rájövünk
Még mindig egy mászókán ülünk
- - - - - - - - - - --

Mindenünk ott van már az emlékeinkben
Bánat, öröm, vigasz, de harag már nincsen
Elmulasztott percek, és a hirtelen könnyek
Kérdések, válaszok, porosodó könyvek
Első csillagnézés a végtelen égen
És az Első tábortűz a parázsló éjben
Első szerelem a kései nyárban
És az első csók az előszobában
Első kézfogás, haverokból barátok
Lettek, ifjú korunkban csajokból a lányok
A lányokból nők, nőkből pedig minden
Minden miben talán még érdemes hinnem
Hinnünk, hinnünk, ezt kéne tennünk
Hogy örökké tarthat minden körülöttünk
Hogy egyszer majd újra élhetjük át
Mégboldogabban, életünk legjavát, mert én
Újra leszállnék, arról a buszról
Mi először vitt hozzád, a távoli múltból
Ha az emlékképek melyek valaha is éltek
Most valóra váltan arra kérnének
Hogy gyerünk, hajrá, éld át a múltad
Feledd a bajt mit a holnapod hozhat
Kérdezd meg a barátaid hogy
Emlékeznek e arra
Mikor sétálni mentetek este a parkba
Mindannyian féltetek, de senki sem kérte
Hogy legyen ez másképp, mert úgy is megérte
És szótlanul álltatok, az időn merengve
Agyatok zakatolt és csak ezt kérdezte
Ha egyszer az idő a nyakunkba hullna
Vajon mi lenne velünk sok sok év múlva
A válasszal többé már nem vagyok bajban
Gyere ide hozzám, és megsúgom halkan

- - - - - - - - - - --
Mindannyian gyerekek voltunk
Egy a jövőnk és egy a múltunk
Egy világ melyben ébredtünk
Hol gyanakvás nélkül is élhettünk!
Mindannyian gyerekek voltunk
A játszótérről elindultunk
Talán egy nap majd rájövünk
Még mindig egy mászókán ülünk

- - - - - - - - - - --

Nem tehetsz róla hogy kinek születtél
De tehetsz róla hogy ki lett belőled
Nem tehetsz róla hogy vörös a véred
De tehetsz róla ha futnak előled

Nem tehetsz róla hogy kiket szerettél
De tehetsz róla ha üres a lelked
Nem tehetsz róla ha meg sosem tetted
De tehetsz róla ha akarni sem merted

Tehetsz róla ha futnak előled