Antifaces - Árnyék nélkül dalszöveg (lyrics)

Árnyék nélkül bújj el a télben
Fagyban járó, olvass a jégben
Jégcsap cseppen, csilingelve kérlel
Szólnék ha szállnék szemben a széllel
Suttogó tündér, elvesztettem
Elvesztettem, de minden rendben
Szili szeli csendben, ballagunk ketten
Elballagunk ketten, a végtelenben

Ki mondta nektek, hogy nem szép az élet
Szép ez az élet ha sikerül túlélned
Gyere, gyere, gyere, gyere, sétáljunk ketten
Sétáljunk ebben az éden kertben

Kérlek

Ne szedj le almát nekem már nem kell
Nekem már nem kell, nekem már kell
Elég volt abból amit a legutóbb adtál
Akkor is úgy fájt, most is úgy fáj



Nem csak egy országot és nem csak a földet
Tisztítsd meg újra, a mindenséget
Tudom csalódtál az emberiségben
Tudom nem indult, minden szépen

Nem volt elég, hogy szabadon dönthetünk
Nem volt elég, hogy örökké élhetünk
Nem volt elég, hogy minden rendben
Nem volt jó nekünk az édenkertben

Ez kellett nekünk, mely itt megy most lenn
Megmutatni neked, hogy az ember az Isten
Megmutatni neked hogy két lábbal állunk
A földön akkor is, ha nélküled járunk

Mint egy

Boxoló ki csupán a tükör előtt kékül
Mint egy várfal mi sajnos a homokra épül
Mint egy száműzött vízcsepp a sivatagi hőben
Egy elmúlt pillanat a közeljövőben

Ez már

Nem az ország melyben akkor éltél
Mikor a kertedbe félelem nélkül léptél
Mikor az ember az életért
Nem a földön kúszott
Mikor hal helyett a folyóban
Nem csak cián úszott

Nem volt első a tettlegesség
Mikor az emberek néha a fényt keresték
Mikor a zene zene volt nem ellenszenv szere
És a fiatal az idősbe nem rugott bele

Mikor a szomszédot nem hullazsákban húzták
Mikor a kutyámat a sarkon nem élve nyúzták
Mikor még nem akart a barátod tőrbe csalni
S nem kívánt a tinédzser mind meghalni

Nem az a föld, melyen egykor jártál
Még porába léptél, s nem az égen szálltál
Nem azok a csillagok, melyek alatt éltünk
Nem azok a szavak, melyekből értünk

Azok az arcok kik rám néztek régen
Már nem néznek rám se, ettől féltem
Nem azok a barátok kikkel fociztál régen
S nem közös tűt használtatok lennt a téren

Nem az a világ melyben emberek éltek
Kik emberek voltak nem csak lények
Kik emberek voltak nem csak lények
Kik emberek voltak nem csak lények

Árnyék nélkül bújj el a télben
Fagyban járó, olvass a jégben
Jégcsap cseppen, csilingelve kérlel
Szólnék ha szállnék szemben a széllel
Suttogó tündér, elvesztettem
Elvesztettem, de minden rendben
Szili szeli csendben, ballagunk ketten
Elballagunk ketten, a végtelenben

Azt akarom hogy legyen már vége
Legyen már vége, legyen már vége!
Ki festett vérrel e gyönyörű képre
Kapják el végre, kapják el érte!

Nem kell nekem már ideiglenes nyugalom
Nem kell nekem már emberi uralom
Egész világrendszer borulhat a pultra
Csak annyit kérek, kezdjük újra!

Nem érdekel már emberi eszme
Nem leszek tömegben, jól elveszve
Nem leszek az, kinek látni szeretnél
Ne hívj engem többé, ha lázadni mennél

Hiába szólok, úgy sem hallasz
Nem érdekel, ha gyávának tartasz
Nem érdekel, mert halott ügy minden
Halott ügy minden, úgy is, itt lenn


Árnyék nélkül bújj el a télben
Fagyban járó, olvass a jégben
Jégcsap cseppen, csilingelve kérlel
Szólnék ha szállnék szemben a széllel
Suttogó tündér, elvesztettem
Elvesztettem, de minden rendben
Szili szeli csendben, ballagunk ketten
Elballagunk ketten, a végtelenben



Árnyék nélkül csilingelve kérlel
Suttogó tündér, szemben a széllel
Fagyban járó, bújj el a télben
Szili szeli csendben, míg jégcsap cseppen
Elvesztettem, elvesztettem
Szólnék ha szállnék, a fellegekben
Árnyék nélkül, ballagunk ketten
Szemben a széllel a végtelenben